Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)

1961-05-01 / 9. szám

A falu plébánosa, Szöré­nyi Kálmán kilenc eszten­deje él Sávolyon. Balaton­­boglárról került a faluba. Abban az időben látta el Bogláron a kápláni tisztet, amikor Varga Béla volt ott a plébános. A hírhedt kis­gazdapárti »■vezérférfi*<... Mit szól Varga Béla egy­kori káplánja, a jelenlegi sávolyi plébános ahhoz az átalakuláshoz, amelynek szemtanúja? A plébánián — április de­rekán járunk — már lesük az orgona bimbója. Kelle­mes hűvös árad a szobák­ból, ahol a markáns arcú, negyvenöt esztendős pap dől. gozik. — Egy esztendő alatt — magyarázza lelkes«! — 21 Az ipltS falu plébánosa Szörényi Kálmán (Novotta Ferenc felvételei) azt kérdezzük tőle, mit szól mindahhoz, ami történik, mi a véleménye a munkáról, így felel: — Részt veszünk benne, kérem... Igen, ezt mondják a sávo­­lyiak is, így állítja Mátés László, a tanács titkára. Szö­rényi Kálmán mindent elvé­gez, amire felkérik. Február­ban az elköltözött tanácsta-. gok helyére újakat válasz­tottak. Pótválasztás volt. Az egyik szavazókörzet elnöké­nek tisztét Szörényi Kálmán látta el. Kijár az építkezésekhez, ismeri a termelőszövetkezet tagjait, büszkélkedve ma­gyarázza, hogy az idén 16 dolgozó paraszt végzi el az általános Iskola esti tagoza­tának nyolcadik osztályát, a hetedik osztályt pedig tízen fejezik be. ... Sávoly szép Somogy­­országban az építő falu. Üj házakat, utakat, otthonokat épít, átalakítja, újjáteremti az embereket... Joós F. Imre Horváth Gyúrt bécsi az »ÜJ élet» sertéstenyésztője két legfiatalabb kedvencével A pompás anyakocák és az újonnan épített kukoricagóré Nincs lakása az oda helye­zett második tanítónak, mun­kához látnak, és elkészül a kétszobás pedagóguslakás. Ásnak alapot, raknak falat és már áll is az új óvoda, a tűzoltószertár, az egészség­ház. Az »Űj Élet» Termelő­­szövetkezetben — mert Sá­voly termelőszövetkezeti köz­ség — megépül a 3500 da­rabos csibenevelő, az új ser­­tésfiaztató, a hízóistálló a volt cselédházból, a termelő­­szövetkezet kultúrterme és — ki győzné sorolni, szám­lálni, hogy még mi minden. Hiszen a sávolyi ember nem tudja nézni, ha más dolgo­zik. Amikor az új utat épít­tette az állam Sámsonra, vagy amikor a múlt eszten­dő októberében bevezették a villanyt a faluba, csak fel­hangzott a szó itt is, ott is: — Segítsünk nekik, embe­rek, hiszen magunkon segí­tünk ... Az épitő falu lakói újjá­teremtik a falujukat, és új életet építenek maguknak. Aki Sávolyra kerül, aki az építő falu polgára lesz, ma­ga is építő emberré válik. A közösség ereje átformálja, az építés láza, teremtő len­dülete magával ragadja. Nincs ember, aki ki tudná vonni magát ez alól a szin­te mágneses erejű hatás alól. új házat építettek. Látni keU kérem azt a lendületet, amikor nyolcvanan, kilenc­­venen, százan összefognak, és építik az új otthont. És kérem, az a Horváth bácsi, az meg a termelőszövetkezet kitüntetett dolgozója, »ki­váló termelőszövetkezeti tag». És az építő falu plébánosa magyaráz lelkesen a munká­ról, az átalakulásról, amit a maga szemével lát. Amikor SártkAt a nagymama é* a nővére »hazaméért» az Övödéből A falut, Sávolyt úgy ne­vezik szerte a megyé­ben: az építő falu. Szép Somogyország­­ban, Kaposvárott vagy Mar­­caüban egyaránt az a híre, hogy sehol ennyit nem épít­keznek, mint errefelé. A so­mogyi ember ezermester. De az építésnek ez a lendülete, ez a lázas teremteni aka­rás még Somogybán is pár­ját ritkítja. — Mit építenek? A Kossuth utcán őszidő­ben akkora volt a sár, hogy — mint itt mondják —még a kutyát is csak sütőlapáton lehetett áttenni az utca egyik oldaláról a másikra. Építettek hát kövesutat. Az új, 3500 »-Sőt» számláló csibe­­nevelő hiS mar igyekeztek is göd­röt ásni a betonpóznáknak, hogy minél hamarabb ki­gyulladjon a villanyfény, már ott álltak az úthenger­lő mellett, rakták a tüzet a katlan alá, hogy önthessék az aszfaltot. Minderről bárki meggyő­ződhet a maga szemével. Gyönyörű helyen fekszik a község. Végig kell szaladni a magyar tenger déli part­ján, egészen Balatonkeresz­­túrig, és onnan csak néhány kilométer Sávoly. Megismer­hetni már a betonúiról, azokról a fehérre meszelt pi­roscserepes, szép új házak­ról, amelyekből éppen egy utcányi készült el az idén tavaszig. Az utcának az a neve: Szabadság utca. Ezen jár a legtöbb motorkerék­pár, 50 darab van belőlük a faluban. Pedig mindössze 260 ház, meg 1094 ember a község. De a kultúrterme 200 személyes. És az »-Űj Élet» ebben az esztendőben szociá­lis és kulturáüs alapra 38 000 forintot tartalékolt. Ennyit szavazott meg a tagok gyű­lése. Egy munkaegységre 34 forint 69 fiüért fizettek. Hor­váth Gyuri bácsinak, a ser­téstenyésztőnek 560 munka­egysége volt az elmúlt esz­tendőben, és a tagok több­sége alig-alig szerzett vala­mivel kevesebbet. Jól fizet a 2100 hold, amióta paraszti nagybirtok lett belőle. A ré­gi cselédélet utolsó emlékét most temetik a sávolyi »-üj Életben». A jellegzetesen urasági épületben valamikor, amikor még az ezer holdak a nagybérlőnek, Nemestóti Tivadarnak termették a ke­nyeret — tíz család lakott. Hetven asszony, férfi és gye» rek szorongott az építmény­ben és akadt benne olyan konyha, amelyikben négy asszony főzött. A termelő­szövetkezeti parasztok istál­lóvá alakították az épületet. 52 hízót nevelnek benne. Ez volt z régi cseiMlak*s — mutat]« Gál József áz “ÜJ El««» elnöke. Ötvenkét bízónak lesz benne helye, az uraság Idejében hetven lélek lakta TOMIN ALA;NTGMÓT Fiatal tanárral találkoztam április legszebb napjaiban, amikor a göcseji dombok élén, mint a fehér habtaréj, úgy úszott a virágzó gyümölcsfák kelyheinek sűrűje. A pesti Eötvös Kollégiumból indult el 1956 novemberében s most Zala8zentgróton folytatja tanári munkáját, teljes emberi elé­gedettségben és nyugalomban. Kamuti Gyula Debrecen mellől származik, parasztfiú, az Eötvös Kollégiumban lakott és a tudományegyetemen magyar—olasz szakos tanárnak készült. 1956-ban, amikor az egyetemi oktatás megszakadt, hazatért a falujába, ahol négy kortársa és gyermekkori cimborája azzal fogadta, körül kell nézni a nagyvilágban... Az a nagy októberi sod­rás elkapta a fiatal egyetemi hallgatót is, aki elindult és egy szép napon az itáliai Torinóban kötött ki. Olasz szakos volt, már beszélte Dante és Carducci nyelvét, elszállásolták egy diákszállóban, később felvették a torinói egyetemre... — És azután? — Márciusban hazajöttem. — Hogyan, miért? — Egyszerűen haza kellett jönnöm... Az egyetemre fel­vettek, diákszállást Is kaptam, bár nem olyat, mint itthon az Eötvösben, az egyetemen se sokat törődtek velünk... Azt mondták, tökéletesedjünk a nyelvben, azután kezdjük élői­ről... Éveket veszített volna, de talán nem ez lett volna a legsúlyosabb. Am egy napon történt valami. Az életben sűrűn adódnak ilyen apró, forró és megmagyarázhatatlan erejű véletlenek. Ilyesfajta véletlen sodorta Kamuti Gyulát, a tiszántúli parasztfiút és a torinói egyetem diákját abba a házba, ahol Kossuth Lajos töltötte száműzetésének éveit. Kamuit Gyula és felesése a virágzó kertben (Gyulavári Béla felvétele) — Magam sem tudom megmagyarázni, mi történt... A házból, a tárgyakból áradt valami... Mintha még ott lett volna Kossuth, mintha megszólalt volna és rámnézett volna híres kék szemével... Ügy éreztem magam, mint aki meg­futamodott ... Így kezdődött s folytatódott a honvágy emésztő izgal­mával, amelyet napról napra fokoztak a Kossuth-házban tett látogatások és fékeztek az álhirek, a hazug ferdítések, a megfélemlítő propaganda. Kossuth emléke, szelleme és hazafisága mérkőzött a torinói diák szivében a mestersége­sen felkeltett és életben tartott félelemmel, de Kossuth volt erősebb. Kamuti Gyula egy szép napon elment a torinói questúrára és útlevelet kért haza... A torinói rendőrtiszt megkérdezte: — Minek megy haza? — Kossuth is hazament volna az én helyemben... A szálas rendőr elmosolyodott és kiállította az útlevelet. Kapott vasúti jegyet a Vöröskereszttől s egy márciusi napon — már 1957-et írtunk és a Gellérthegyen rügyeztek a bokrok — Kamuti Gyula beállított az Eötvös KoUégiumba: — Visszavesznek? — Foglalja el a régi szobáját... Ugyanez történt az egyetemen Is, ugyanez történt az egyetemi gazdasági irodában, ahová úgy hivatták: — Vegye fel az ösztöndíját... 1958-ban megkapta a diplomáját és lehelyezték a zala­­szentgróti gimnáziumba. A következő évben megházasodott, feleségül vette a gimnázium matematika szakos tanárnőjét, s a következő évben megvásárolták egy Pestre költözött, idős házaspár házikóját... Most a kertben találom, gyümölcsfáit ápolja, különös gonddal egy kis dugványt, amelyet a torinói Kossuth*náz kertjéből hozott... Géz* 4

Next

/
Thumbnails
Contents