Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)

1961-05-01 / 9. szám

A PÁLFAI TISZTELETES

A méltóságteljes papiak falán omladozik a vakolat. Az épület úgy áll a református templomot övező téren, a magasba szökő fák mögött, mint egy kopott, de rátarti öregúr. S lakóját, a papot is, a templom levegőjétől sápadt és tartózkodó öregúrnak képzelné az ember. De ehelyett egy széltől, naptól barna, életerős fiatalember fogad. Mögötte szőke felesége és három eleven, mozgékony gyerek.

így már hihetőbb a valóság. Szalai Sándor, a pálfai református tisztéletes ugyanis az Egyetértés Termelőszövetkezet megbecsült brigádvezetője.

Bizony elég szokatlan pályafutás ez. S talán nem lesz érdektelen elmondani, hogyan jutott el Szalai tiszteletes úr a tsz-brigádvezetésig.

Napszámosszülők gyermeke volt. Kitűnő tanuló, s amint faluhelyen az ilyenre akkoriban mondták, papnak való. Az is lett belőle. Nyáron dolgozott, télen tanult. Fiatalságának legmaradandóbb élménye a szülők nyomora és vergődése volt. örökké csak a szülői ház sok gondja foglalkoztatta. Amint értelme nyiladozni kezdett, barátjával, Bodolai Gézával szüntelenül arról beszélt, hogyan lehetne szebbé tenni a paraszti életet.

Jött a felszabadulás. A paraszti sorson nagyot lendített a történelem. De a szociográfiák s a keserű tapasztalások emlőjén felnövekedett fiatal papnövendék érezte, hogy nem ez a végleges megoldás.

1951-ben fiatalon került Pálfára református papnak. Falusi gyerek lévén, hamar meglátta, hogy a pálfai határ a tolnai föld legjava. Aranyat termő televény, melyből már 1—2 hold is valóságos vagyon lehet hozzáértő emberek kezén. S hogyan éltek mégis a pálfai ak? Jórészt egészségtelen, földes szobákban laktak. Rosszul ruházkodtak, rosszul táplálkoztak. Gyümölcsnek híre sem volt a faluban. Télvíz idején került oda, s látta, hogy a gyerekeket sápadttá hervasztja a vitaminhiány.

így volt ez az öreg utcában is, ahol a falu nagygazdái lakták. Éppen ott találta a legmaradibb, a múlthoz leginkább ragaszkodó embereket.

— Miért nem termesztenek gyümölcsöt? — kérdezte később egyik szomszédját, egy tekintélyes, idősebb gazdát.

Az öreg úgy felelt, mint valami baljós orákulum:

— Pálfán meghal a gyümölcs. Itt csak a búza marad élve.

S a tanúságtétel kedvéért kivitték a kertbe is a papot. Almafák sárgállottak, kornyadoztak ott a tikkasztó

nyárban. A lelkűket is kiszívta a pajzs tetű.

— Tudják mi ez? — kérdezte a tiszteletes a makacs szomszédokat.

— Isten verése! — hallatszott a válasz.

— A tudatlanságé! Higygyék el nekem, emberek, ezen a bajon lehet segíteni.

Az öreg utcaiak hamar lezárták a vitát.

— No, tiszteletes úr, ebből a beszédből elég.

A pálfai pap nem beszélt tovább. Munkához látott. Hozatott néhány száz földieper tövet és ötven facsemetét. Különféle gyümölcsfajtákat. A papiak kertjét betelepítette gyümölcsfákkal. Így kezdődött a nagy kísérlet. Közben megvásárolt minden fellelhető szakkönyvet. Azokat bújta éjjel-nappal. Talajvizsgálatot, klimatikus megfigyeléseket végzett.

Először a földieper termett, a Madame Montot, akkora gyümölcsöt, mint egy alma. Azután az őszibarack keltett csodálatot. Három szem nyomott egy kilót. Végül híre járt, hogy a pap almafáit nem fogja a »-verés-“. Szalai kis faiskolát létesített, és kínálgatta a pompás fác&kákat a parasztoknak. Akkor még nem kellett senkinek.

Végül a földieperre rákapott néhány ember, és jól is jártak vele. A falu mégse vette komolyan a fiatal pap törekvéseit. Romantikus lelkű, álmodozó embernek tartották. 1

Van a pálfai tiszteletes életében egy valóban romantikus esemény — és ez nagy szerepet játszott a fiatal pap pályafutásában. Diákkorában egy finn lánynyal levelezett. A levelezésből később látogatás, majd házasság lett. A kedves, szőke asszony együtt vonult be Szálaival a pálfai papiakba. S amikor a fiatalok egyszer ellátogattak Finnországba, Szalai egy kis rakományt vitt magával kertjének gyümölcseiből. Az északi roko-Szalai Sándor, a pálfai Egyetértés tsz brigádvezetöje

Gyümölcstermesztési »szakelőadás-“, előadó Szalai Sándor, a hallgatók a Szalal-brigád tagjai (balról jobbra): Pórteleki Istvánné, Zámbó Györgyné, Kasos János, Tóth István

gött, s reggelre megtelt tervekkel egy vastag jegyzetfüzet. Másnap elmondta tervét a szövetkezetieknek. Fekete ribiszkét, almát, földiepret és málnát javasolt. Megnevezte a fajtákat is. Az elnök lelkesedett, a fiatal gazdák elismeréssel hallgatták a papot. Még azon a beszélgetésen kirajzolódott a pálfai tsz gyümölcsösének jövendő képe.

Csakhogy ember kellene. Hozzáértő brigádvezető. Olyan ember, mint a tiszteletes úr. De hát pap létére nemigen jönne a tszbe...

Húsvéti Rozmaringot, Arany Parment és Star-Kinget telepítettek. Kitűnő csemetékhez jutott a tsz, a telepítés 100 százalékosan sikerült. Most éppen 10 hold kajszibarackon a sor.

A brigádban nyolc férfi és négy nő dolgozik. A férfiak permeteznek, a nők kapálnak. A metszés a brigádvezető szuverén joga, amíg a többiek meg nem tanulják ezt a fontos műveletet.

— Jó, jó, de mikor lesz ebből pénz? — kérdezték az akadékoskodók a múlt év elején, mikor másba már nemigen kapaszkodhattak.

Találkozás a határban: a pálfai pap és Bóka József traktoros

Szalai Sándor elmondja: Néhány négyszögölnyi területen feketeribizli-dugványt nevelt a brigád, már az első esztendőben, s ezzel 90 ezer forint jövedelemhez juttatták a szövetkezetét.

Az idén már terem a földieper is. Még szerényen ugyan, de a palánta- és a dugvényneveléssel, s az ugyancsak szépen fejlődő rózsakertészettel együtt már jelentős lesz a kertészet jövedelme.

S aki azt hiszi, hogy mai életünkből kihalt a szárnyakat adó romantika, az vessen egy pillantást a pálfai Egyetértés Tsz jövendőt tapogató terveibe.

Szalai Sándor a múlt nyáron feleségével és nagyobbik fiával ismét meglátogatta a finnországi rokonait. Természetesen mintát és kóstolót is vitt az általa telepített pálfai gyümölcsökből. A gyümölcsöknek végül a finn és svéd kereskedők is csodájára jártak, s a Tolna megyei kis falu papja, tsz-brigádvezetői minőségben előzetes »kereskedelmi tárgyalásokat« folytatott velük.

S most a pálfai tsz-elnök és a tsz-fiatalok azt számolgatják, hány óra alatt ér

Szalai Sándor a pálfai tiszteletes családja körében

tőlünk Stockholmba a vonat vagy a repülőgép, mert a skandináv exportőrök a Szalai által mutatott szép gyümölcsöt szívesen vásárolnák akár közvetlenül az Egyetértés Tsz-től is, ha erre majd lehetőség kínálkozik.

Így lett brigádvezető a pálfai tiszteletes, pályafutásával példázva, miként kapcsolódhatik be minden jó szándék és előbbre vivő erő a falu mostani nagy átalakulásába.

S mit szól e nagyot változott élethez a szőke finn asszony?

Otthonra lelt Pálfán. Három szép gyereke, tartalmas élete van. Ma már Petőfi verseit épp úgy szereti, mint a Kalevala ősi ritmusát, Sibelius széles ívelésű dallamai sem gyönyörködtetik jobban, mint Kodály sodró erejű muzsikája. Egy nagy álmú, népe javát akaró pap kedvéért jött Magyarországra. S most boldog az álmokat valósággá teremtő brigádvezető oldalán.

Kékesdi Gyula

nők földjén az óriási földieper, a 25 dekás barack és a pompás alma volt a látogatás legnagyobb szenzációja. Még a szomszédok is öszszegyűltek lelkendezni

— Ha nálunk ilyen gyümölcs teremne, két kézzel kapnánk utána.

Nálunk lehetne és nem akarják — borongott a pálfai tiszteletes.

Hazajövet megfigyelte, hogy méhei milyen görcsösen kapaszkodtak a lépbe, amikor új kaptárba akarta őket telepíteni. Alig tudta átsöpörni a parányi jószágokat. Rájuk zúdította minden haragját:

— Olyanok vagytok, mint az öreg utcai parasztok. Hiába akar jobbat az ember, ti a régibe kapaszkodtok.

1959-ben megalakult Pálfán az Egyetértés Termelőszövetkezet. S a szövetkezetiek egy szép napon eljöttek a paphoz tanácsot kérni. Mit lehetne tenni, hogy a tszben gyümölcs is legyen? Szalai Sándor érezte, hogy elérkezett a nagy pillanat. Megígérte, hogy hamarosan pontos választ ad a kérdésre. Aznap éjjel nem hunyt ki a világ a papiak spalettái möA gyümölcsiák legifjabb szerelmese, a Szalai-család legkisebb tagja, édesanyjával

(Novotta Ferenc felvételei)

Szalai Sándor félbeszakította az óvatos tapogatózást.

— Én is azt akarom, amit maguk. Hogy jobban éljenek a pálfaiak. Ha úgy akarják, a papi teendők mellett szívesen leszek brigádvezető is.

A tagság úgy akarta, s a tiszteletes úr tizenkét embert kapott, hogy munkához láthasson. Alz 'eredmény máris igen biztató. Tizenöt hold fekete ribiszke, 5 hold földieper, 5 hold málna és 35 hold alma az eddigi gyümölcsösállomány. Az almás fele Jonatán, a másik felében

Tavaszi mozaik a Tisza

Szeged nem hasonlítható sem a francia, sem az olasz Riviérához, itthon Magyarországon mégis úgy emlegetik, mint a »Napfény Városáét. A magyarázat abban az egyszerű éghajlati sajátosságban rejlik, hogy egész hazánkban itt a legtöbb a napfényes órák száma. Minden esztendőben innen indul útra az első tavaszi csemege, a saláta és a retek, itt hív munkára elsőnek a pacsirta, itt ülhetnek ki leghamarabb a napfényes terekre az emberek. Képeinken az idén különösen korán beköszöntő tavasz első derűs perceit mutatjuk be.

Hatalmas hütökocsit raknak meg piros hónaposretekkel a Haladás Termelőszövetkezet gazdái. Űticél: Csehszlovákia

Márciusban már könnyed, tavaszias öltözetben lepték el a fiatalok megszokott, kellemes pihenőhelyüket, a Móra Ferenc Múzeum lépcsőit

Hamar munkába szólította a pacsirta a szövetkezeti gazdákat is. Képünkön a kiskundorozsmai határrészben a hatalmas őszibarackost metszik (Dr. Somogyi Károlyné felvételei)

\