Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)

1961-12-01 / 23. szám

fr«u«ur Minder ró/«« » Ííivn iuwrvtvá|ib*u i ik iámén Kábátóftfalu melleit Posdor, ■ Kikiáltás üdék ban. Lent: cirboly«reu*ak M**as Tátrában A balalouakaraityai Kákácat aallfa Uey a nyáron tárlent. 4\ Közeli hegyekben járkál i«m, minden cél nélkül, mint afféle városi kiránduló Sn«las vízmosáshoz ént«' és egy embert láttam olt Fényképezőgép volt a kezében, amelyet mereven a föld­nek »zegezett. 0 maga is mozdulatlanul állt sokáig, maki helyet változtatott, a másik oldalról próbálkozott, azután ismét új szöget keresett, ahogy már ezt a fotógráfusot' tenni szokták. — Mit tetszik fényképezni? — Azt ott... — mulatott a vízmosás gazos oldala.u — Ezt a vízmosást? — kérdeztem csodálkozva. — Nem — mondotta — csak azt a növény- . Nem éltettem, mit lehet azon a pár leveleit fényke siKZití, és kivált ilyen sokáig. De most már &tem éa el­mondom, amit megtudtam. A férfi, aki a vízmosásban állott, dr. Vajda Ernő ügy­ied Mielőtt ügyvéd lett, botanikát tanult az egyetemé«, cl is végezte ezt a fakultást, s hogy mégis fiskális leu bt lóle. ennek az a magyarázata, hogy akkoriban n&iui- ÖSsZé 12 tudományos státus volt a botanikai szukinában UZ egész országban, s ö ebbe nem fért bele. Befejezve hál növénytani stádiumait, beiratkozott a jogra, de azzal ú «agy elhatározással, hogy választott tudományához nem Ica/, hűtlen. Így is történt, és a férfi újra foglalkozik a növény­világgal. a botanikával, amelyet a laikus, ki tudja miéit •Síinké tudománynak« hisz, s ha róla hall, dohos her­báriumokra és hosszú latin nevekre gondol, pedig re ni kívül «izgalmas- tudomány. Lámpájával bevilágít az ct bonyolult összefüggéseibe, a föld fejlődéstörténetébe, itir­­kászi a formák harmóniáiét és belső mondanivalóját, keresi, kutatja, létünk fenn maradásunk, táplálkozásunk í«hb es jobb megoldásúit Vizsgálja, mit ad nekünk a természet, és mit kell visszaadnunk neki, hogy még töb­bé! kaphassunk tőle. Mit keresett a fényképezőgép a botanikus kezében? Étihez tudni kell, hogy Vajda doktor különösképpen u botanikai fenyképdokumentádéval foglalkozik. Egyet­len tudomány sem lehet meg képi dokumentáció nélkül A legrégibb szakkönyvekben is találunk rajzos ábrákat, db míg a rajz, a dokumentáció szempontjából, mindig szükségképpen szubjektív, addig a fénykép, a gép lén Uéje — tárgyilagos A 20-as években, amikor Vajda doktor- elkezdte a boiunikai fényképezést, nem akadt kiadó, aki vállalta volna képeinek sokszorosítását. Dicsérték felvételeit, nt­­ismertók, tudományos jelentőségüket, de nyomtatásuk*! fniin vállalhatták. Azzal érveltek, hogy csak szűk olvasó­réteget érdekelne, a költségek pedig olyan nagyok, hugy (iám tizMődne ki a dolog. Vajda nekilátott és 400 felvételről SO—90 darab fény­képet készített. 20 ezer másolat — sziszifuszi munka volt' Füzetbe kötve szétküldle a képeket a világ különböző részére, egyetemekhez, tudományos intézetekhez. Elsőnek «Z Upp-ala-i egyetem jelentkezett és újabb sorozatukat kért A nagy botanikus-tudós Linné egyeteme nem ma­radt hűtlen önmagához, tüstént felismerte a képek érté­két Azután a távoli Yokohama jelentette be Igényét. Jiktek a levelek egymásután. Kis groteszk epizód. Az akkori magyar kultuszmi­niszter, akihez Vajda segítségül fordult, hogy képeit könyvalakban kiadathassa, de akitől ígéreten kívül egye* bet nem kapott, ez idő tájt hivatalos látogatást tett az uppsalai egyetemen. A rektor udvarias gesztussal ígv »«ólt a kultuszminiszterhez: — Íme miniszter ús'. ebből is láthatja, milyen sokra becsüljük mi a magyar tudományos kutatást ...se sza­vakkal előhúzta fiókjából Vajda füzetbe kötött képgyüt­­teményét. A miniszter elismerően hUmmögött, de erről termé­szetesen hallgatott, hogy ezek a képek kellemetlen em­léket ébresztenek benne. Csak a felszabadulás után jeleni meg A magyar ntí­­tinyi'ilág képeskönyve című gyönyörű kiállítású hatal­mas albuma 120 képtáblával. Ez a könyv megjelent azóta német, orosz és angol nyelven Is. A nővényfényképezés­­ről szóló könyvét a Corvina magyar kiadó éa egy hallel kiadó közösen jelentették meg Nyomdában van új köny­ve: Fák, ligetek, erdőik cltnmél. Ez az album is 120 ké­pet tarti-’maz. Nagyrészt készen áll már egy gazdag kép­­gyűjtemény a Tátra növényzetéről. Tervezi, hogy fel­dolgozza a Keleti-tenger (Kínáinak növénytakaróját is. De Vajas Ernő mindenekelőtt a magyar flóra Is­merője és megörökítője volt és az Is marad. ■Vfíi itt is bőven fényképezni való! Vannak jelleg­zetes -magyar-, -bennszülött« növények, mint a kékes borkóró, a homoki kikerics, a budai nyúlfarkfü, vagy a Bakonyban és a Vértesben páváskodó cifra kankalin. Vajda Ernő járja a magyar tájakat, felkeresi szelíd modePJeét és képmásaikkal telerakja mennyezetig érő könyvszekrényeit. Azt mondja. Járóka Sándor, nemrég elhunyt nagy botanikus-tudósunk buzdította erre a mun­kára, tőle tanulta a legtöbbet, az ő szellemében akar to­vább Is dolgozni. Es az a vágva, hogy kénéi, albumai közelebb hozzák a nagyközönséghez is a növények szép­séges, talán titokzatosnak tűnő. de mégis érthető világát. NOVOBACZKY SÁNDOR II. rés» 10-11 lumua 20-an többször jelentei­tek idegen gépek berepülését a Felső Tisza térségébe, az akadémia repülóle­­■ eu azért a kiképzést tovább folytat­tuk Mivel a légilövészet és bombavelés gyakorlására csupán az elméleti idö­­í/ak lezárása után, júliusban került ji>r, még a fegyverzet hordására alkal­mas gépek sem voltak géppuskával el­alva. így a levegőben gyakorlatozó -epek is, természetesen, szintén fegy­vertelenül repültek. Aznap 20—25 gép kóválygott a levegőben. Fordulóztak, vagy műrepültek, a kezdők pedig szor­galmasan rótták iskolaköreiket a re­pülőtér mentén. Akik végeztek a repüléssel, vagy so­rukra vártak, a starthely mellett okta-A kuss! Dóm Német motort sóit hadosztály elvonul a repülőtér mellett Suu látképe a Postapalota és s Dóm kóstl rész, Itt volt s bombatsiálatok sóm* Kassai utcarészlet lójukat közrefogva, aznap nem annyira a feladatok végrehajtásáról beszélget­tek, mint inkább az új szenzációt — a német—szovjet háborút — tárgyalták meg. Az akadémia akkori szellemének megfelelően, mert hiszen sem az aka­démia parancsnoka, IUy ezredes, sem a beosztott tisztek nem voltak németba­rátoknak nevezhetők, mint vágyálmot emlegették: — Na, most végre beletö­rik Hitler bicskája a nehéz falatba! Lassan elérkezett a tanrend repülő­­kiképzésre szánt idejének vége Leszáll­tak az utolsó gépek, és begurultak a hangárok előtti betonra, hogy a szere­lők hozzáfoghassanak leápolásukhoz a soron következő repülésre való előké­szítéshez. Ohirke főhadnaggyal, első tisztemmel én Is elindultam a hangárok felé. Az akadémikusokat sorakoztatta a nevelő­tiszt, majd autóbuszra szállva elindultak a város túlsó végén lévő akadémia felé Még be sem érhettek a városba, ami­kor távoli repülőgép zúgásra lettünk fi­gyelmesek. A motorzaj kelet felől jött, s mindinkább erősödött. Azt gondoltuk, hogy a frontról hazatérő német Köte­lék, mérgelődtünk is: ha leszabnak, miattuk a legénység ebedje fog elkoz­­másodni. A ragyogó kék égen megpillantottuk a lassan közeledő gépeket. 2000—2500 méter magasan négy kétmotoros bom­bázó repült. Nem volt kétséges, csak németek lehetnek, a megszokott formá­cióban jöttek: párosával, az első gépet — a parancsnokot — biztosítja hátra­felé lépcsőzve a második, ezt az első párt, szintén hátrafelé lépcsőzve, a má­sik két gép. Monoton zúgással jöttek. Ügy lát­szott, nagy kört akarnak a váró« körül leírni, és csak azután leszállni. Szép a négy gép a kristálytiszta égen — mint­ha gyakorlaton lennének, szabályos tér­és távközöket tartva repülnek. — Na, szerelők, lesz munkátok, ki­hűl az ebédetek. . De mi ez? A négy gép most szoro­sabbra zárkózik, már a város szélén járnak. Káprázik a szemünk, mintha oombák kalimpálnának ki a gépek ha­sából? Fojtott dörrenések, ugyanakkor a város közepéből hatalmas szürkés­barna, por- és tüetfelleg gomolyog az cg felé Megbolondultak?! Kik ezek. hiszen a napfényben megcsillant a gépeken a tengelyhatalmak jelzése: a sárga csík a törzsön és a szárnyakon! — őrület,tán gyakorlótérnek nézik Kassát?! Már a városi légvédelem Is észbe­kapott, a gépágyúk ugatnak, és egy lég­védelmi-ágyús sortúz is eldördült. A négy világháborús légvédelmi lövegből álló üteg, mint később megtudtuk, csak egy «őrtüzet tudott leadni, mert három­nak a csöve leszakadt, csak a maradék küldözgetett még néhány gránátot a tá­madók után. Amint magunkhoz tértünk első meg­lepetésünkből, a hangár előtti betonon áp«Mc blatt álló gépekből hármat vil­lámgyorsan kifordítottunk, és úgy ahogy voltunk, ingben és nadrágban, Chírke főhadnagy, Bottló őrmester és «a ui&na vetjük magunkat a támadók­nak. Mi fegyvertelenül ártani nem tudunk azoknak, legfeljebb ők nekünk, de az egész repülőtér, mint egy ember, ököl­be szorított kézzel atkozódik, és leg­alább azt akarjuk tudni, kik voltak a bitangok. Közben a támadók nagy bal kort re pülnek, és fittyet hányva a komolyta­lan légvédelmi tűznek, szoros kötelék­ben kényelmesen kelet felé fordulnak. Pálháza és Sátoraljaújhely között vég­re alulról, 400—500 méterre közelítjük meg őket. Hemkel lll-es. kétmotoros bombázógépek. Szárnyukon és törzsü­kön tisztán látszik a citromsárga csík — letagadhatatlanul németek. A magyar légierőknek csak egy vagy két darab lli-ese volt, légifényképe­zésre berendezve, bombázó alakula­taink Junkers 86-os és Caproni 135-ös gépekkel voltak felszerelve, s még csak nem is hasonlítottak ezekre. Fegyvertelen gépeinkkel legfeljebb diszkíséretet tudtunk volna adni a légl­­g angst ereknek — vagy Inkább kiszol­gáltattuk volna magunkat fedélzeti fegyvereik tüzének — arra nem is gon­doltunk, hogy szinte üres tankokkal re­pültünk utánuk —, így aztán tehetet­lenségünkben visszafordultunk, a még mindig füst alatt lévő Kassára. A város átrepülésekor láttuk, hogy a becsapó­dások zöme a város közepére, a posta­palota környékére esett, távol minden katonai célponttól. Leszállásunkkor már a repülőtéren várt a Vili hadtest légvédelmi pa­rancsnoka, Csaj they tüzérezredet, aki látott minket elrepülni, ök is német­nek nézték a támadó köteléket... Együtt mentünk be jelentéstételre • Vili. hadtest parancsnokához. Szombat­helyi vezérezredeshez, ahol egyértel­műen jelentettük, hogy németek bom­bázták a várost 0 elgondolkozva csó­válta a fejét, és vette tudomásul jelen­tésünket. Közben megtudtuk, 'hogy 33 bombát dobtak a városra, ebből egy nem rob­bant fel: 30 ember meghalt, é* Igen so­kan megsebesültek. Mint ahogy azt már a levegőből Is láttuk, a főposta volt a szórás középpontja (Folytatjuk) Krúdy Adára

Next

/
Thumbnails
Contents