Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-12-01 / 23. szám
1 EMBEREK, VIGYÁZZATOK AZ ÉLETRE! frta: Szakasits Árpád Nemrégiben Hevesben jártam. Meglátogattam az egri Hajtóműgyár dolgozóit. Azt kérték tőlem, beszéljek a nemzetközi helyzetről. Meg is szervezték a rögtönzött gyűlést a nagy szerelőcsarnokban. A gépek hallgattak, s én beszéltem. Száz és száz figyelő szempár sugara áramlott felém, s én tudtam, éreztem, hogy ezek a dolgozó férfiak és asszonyok reménységük megerősítését várják szavaimtól s ez arra kötelez, hogy őszintén és világosan beszéljek velük. Ezt tettem, és hiszem, megértették: a béke sorsa tőlük ds függ. Erre vallott, hogy a gyűlés után terveikről beszéltek, s arról, miként, mi módon képzelik terveik megvalósítását. * A hírneves Verpeléten is jártam. Dolgos parasztok küzdöttek itt hónapokon át az aszállyal. Sok-sok kár érte őket. Meg is csappantotta keresetüket a rossz időjárás. De megroskadt-e bennük a bizalom? Szó sincs róla! Megkedvelték az új életet, és fáradhatatlanul mutogatták, hogy mi mindent terveznek a jövő esztendőre. Itt egy óriási halom szerfa, ott cement, amott meg téglahalmok. Valóságos építő-láz fogta el őket. Micsoda gyönyörű pincét építettek! Csoda ez, nem is pince. Szedik a szőlőt, csurog a must, a hatalmas kádakban erjed a cefre. Márkáz. Van-e aki — Heves megyén túl — ismeri ezt a nevet? Kisközség, lakói száma másfélezer. A Mátra völgyében fekszik, mint a gyermek az anyja ölében, örömét lelné mindenki e szép kis közösség életének láttán. Hát még olyan, aranyat csorgató őszi napon, mint volt, amikor ott jártam. Gyönyörű sző-' lókért a határ. A fényesen kék égbolt alatt száll a dal. Asszonyok, lányok éneke. Megejtően szép dallamok hullámzanak a gazdagtermésű szőlőtőkék fölött. Alighanem a falu valamennyi asszonya kinn van most a szabad ég alatt. Munkában. Találkoztam velük, a -Mátravölgy« nevű termelőszövetkezet asszonyaival. Qlyan édesen csordult ajkukról a szó, mint a mézes szőlőlé. És miről? A békéről és a munkáról, a község dolgairól, meg a szövetkezeti tervekről. Mert fiatal ez a szövetkezet nagyon. Kilenc hónapos. Még az irodája is akkora csak mint egy családi gyufáskatulya. De a tervrajz már kész az újról, meg a pincészet tágításáról is beható eszmecserék folynak. ifi Mielőtt Hevesbe indultam volna, Sopronban voltam. A Liszt Ferenc ünnepségeken, amelyeken százhúsz zenekedvelő és békéért munkálkodó osztrák vendég is részt vett. Asszonyok, férfiak vegyesen. Az ősi Sopron megragadóan szép utcái ezen a vasárnapon ugyancsak 'benépesedtek külföldi és magyar túristákkal. Megható volt látni a barátkozást a soproniakkal. Itt senki sem volt idegen. Senki nem érezhette magát annak. A békés egymásmellett élés szelleme lengte be ezt a határszéli, szép várost és a soproni föld szülöttének. Liszt Ferencnek tündöklő szelleme, s halhatatlan muzsikájának emberi hangja. Mindenki megértette, hogy Liszt Ferenc magyar volt, annak vallotta magát, és mégis asz egész emberiség magáénak vallja. Sopron is, a soproni emberék is tervezgetnek. Hisznek a békében és tudják: az ő munkájuk is hozzájárul, hogy »ez az ő 'hitük valósággá váljék.« *■ Mi is az oka annak, hogy a magyar nép most olyan nyugodt biztonsággal tekint jövője elé, és olyan szenvedélyes elszántsággal áll a béke frontján, mégis készen arra, hogy megvédelmezze hazáját minden esetleges nemtelen támadással szemben? A felelet: megszűnt a magyar nép létbizonytalansága. Nem kell megküzdenie a munkanélküliség rémével, a kenyértelenséggel, a nyomorúsággal, amely a magyar népélet szinte állandó kísérője volt. Nem kell félelemben élnie a zsandár uralom nyomása alatt. Mindenki számára jut munka és jut kenyér. Az iskolák kapui nyitva állnak a nép gyermekei előtt és terjedőben a kultúra minden áldása. Ezt az életformát, a föld, a kenyér, szabadság valóságát védelmezi a magyar nép. Ez békevágyának egyik magyarázata. A másik: a történelmi emlékezés egyrészt a századokig tartó Habsburg-igára, másrészt a hitleri barbárságra. A magyar nép a testvéri népekkel együtt arra törekszik, Ihogy a háborús veszély parazsát végleg elfojtsák, és megvalósuljon az általános és teljes leszerelés; érjen véget az értelmetlen fegyverkezési hajsza, s a töméntelen milliárdokat mindenütt a népjólét s a kultúra fokozására lehessen fordítani. * Bárcsak mindenütt meghallanák a mahkazi szőlőszedő asszonyok csodálatosan szép énekét az aranyló őszben, a tiszta égbolt alatt: a munka és a béke énekét. A diadalmas ember szabadság-dalát. Az anyák szívéből kiröppenő sóhajtást: emberek, vigyázzatok az életre! Építkezik a termelőszövetkezet, a hajdúszoboszlói Vörös Csillag Tsz-ben építik a gépszínt Sopron látképe. Kilátás a várostorony tetejéről a Beloiannisz térre, Illetve a Bencés és evangélikus templomokra #
