Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-11-01 / 21. szám
, mindig a jobbik csapat győz... »►Nem mindig a jobbik csapat győz... a sportban, az osztrák—magyar futballtaláJkozőkon oly sokszor bebizonyosodott igazság a minap, a bécsi Práter Stadionban, a két ország labdarúgóinak 104. találkozóján is valóra vált Wl»;. A magyar válogatott a jövő évi chilei világbajnokság tizenhatos döntőjének első európai résztvevőjeként, az utóbbi idő ingadozó játéka után, esélytelenül érkezett Bécsbe. Az osztrákok, Kari Decker irányításával, »öreg-“, tapasztalt labdarúgóik csatasorba állításával viszont legutóbbi tíz mérkőzésük közül csak egyszer kaptak ki — éppen Budapesten. De legyőzték az angol, az olasz, a spanyol, a szovjet és a magyar válogatottat is. Bécs tehát joggal bizakodott. A hevesvérű osztrák szurkolók tizenegy év után ismét hazai győzelmet akartak látni a Práterben, a magyarok ellen ... Am ezen a találkozón ismét a meggypiros mezben játszó magyar futballisták irányították a játékot. Bozsik újból méltó karmesterként már az ötödik percben ragyogó helyzetet dolgozott ki Monostorinak, de a dorogi csatár teljesen szabályos gólját a csehszlovák játékvezető les címén nem adta meg. A feltűnően indiszponált Korelus még egy sorsdöntő hibát elkövetett: Buzek műesése után tizenegyest ítélt az osztrákok javára, akik ezzel válaszoltak Tichy góljára. Tíz perccel a befejezés előtt a tartalék Oslanski vaktában, kapásból lőtt góljával, nagy szerencsével a győzelmet is megszerezték. ».Drámai küzdelmet vívtunk a magyarok-Két gól a Prater-stadion kilencvenezer nézője előtt (balra): Tlchy bomba-szabadrúgása az osztrák kapuban, (Jobbra): osztrák szöglet után a tartalék Oslansltl kapáslövéssel 2:1 arányú győzelmet szerzett az osztrákoknak. A magyarok szomorúan állnak a kapu előterében kai. A tizenegyes túl szigorú volt. Elismerem, hogy szerencsével győztünk, de ez is kell a sporthoz«... — a kilencvenszeres válogatott Hanappi tárgyilagos véleménye egyébként hűen tükrözi a mérkőzésen látottakat. Még az osztrák sajtó is elismerte, hogy a *►tizenegyest ajándékba kapták«, s a magyar csapat dicséretéről elég, ha a Kurier szalagcímét idézzük: »Ilyen 90 percet régen láttunk-"... A mérkőzés tanulságait tekintve a védelem (Grosics — Mátrai, Sipos, Sóvári) kitűnően megállta helyét. A fedezetpár (Solymosi, Kotász) is megtette a magáét. A csatársor (Sándor, Bozsik, Tichy, Monostori, Fenyvesi) s az egész csapat Bozsik személyében megtalálta az igazi, eddig hiányzó karmesterét. A szélsők foglalkoztatásával és a belsők pontosabb lövéseivel, gyorsabb átadásaival' még gólratörőbb játékot kell kialakítani. A lelkesedéssel, küzdeni akarással nem volt baj. A válogatott a berlini mélypontról talán előre indult. A bécsi előjelek mindenesetre a javulás reményével biztattak... ILáfogúfóbdiini — Fiúk, hol van a Bérezik? — szólt az „ismeretlen“ látogató. — Tessék, itt vagyok... — hangzott a válasz. — Na jöjjön, adok öt pont előnyt és kezdhetjük a meccset! E párbeszéd október első napjaiban hangzott el a Sportcsarnok edzőtermében, Budapesten. A harmincas évek egyik idegenbe sza? kadt világhírű magyar asztaliteniszezője, a mai fiatalok által már csak hírből ismert Bellák László érkezett haza Miamiból s a családi látogatás közben napjaink asztaliteniszezőivel is megismerkedett, A gyorsaságában már kissé megkopott, de még mindig szemkápráztató technikai trükkökre képes világbajnokot nem zavartuk a fiatalok között. Régi, több, mint húsz évvel ezelőtti ütőjével végigjátszott egy teljes délutánt, Bérezik és Kóczián Éva edzőpartnereként. — Bezzeg régen a Duna Sport Clubnak mindössze egyetlen asztala volt a Keleti Kávéházban. Egész délutánokat kellett várni, amig ránk került a sor — mondta a bajnok, két szett között, homlokát törölgetve. — Itt a teremben egymás mellett sorakoznak az asztalok mindenki annyit játszik, amenynyit akar. ügy látom ezek a mai gyerekek komolyan veszik ezt a sportot és jól is játszanak, talán még jobban, mint mi régen... — Mi volt a titka a három évtizeddel ezelőtti magyar világhegemóniának? — kérdeztük az „edzés“ után. — Az asztalitenisz abban az időben még korántsem volt ennyire elterjedve. Indiában és Ausztráliában például ml ketten, Barna Viktorral játszottuk az első bemutatókat MI forradalmasítottuk ezt a sportot. Uj ütésfajtákat gyakoroltunk be, amelyeket tőlünk tanult meg a világ... Hát igen, Barna, Bellák, Szabados, Házy, Boros és társai nevét a kis kaucsuklabda utolérhetetlen művészeiként tartotta számon a sportvilág. A háború vihara szórta szét őket a nagyvilágban, — Az 1938-as világbajnokságot követő túráról már nem tudtam hazatérni, Amerikában telepedtem le — folytatta a híres sportember. — Előbb versenyeztem, majd bemutatókon játszottam s most 1947-ben tett első hazai látogatásom után újra itthon vagyok. Alig ismertem rá a mi régi Pestünkre, annyira megszépült itt minden. Régi barátaimmal is nagyon jó érzés volt újra találkozni, csak sajnos nagyon rövid időre jöhettem ... — Miért siet annyira? — Rövid a szabadság és visszafelé 'Londonban Is meg kell állnom, hiszen már évek óta nem játszottam régi osztálytársammal, Barna Viktor világbajnok barátommal... Vad Dezső GYŐZELEM VERESÉG ATLÉTIKÁBAN A jövő év szeptemberében megrendezésre kerülő Európa-bajnokság időpontjának megfelelően, már az idén augusztus-szeptemberben kerültek sorra a nagy versenyek. A magyarok alig hat hét alatt például a bajnokság mellett három nemzetek közötti viadalon is részt vettek. Versenyzőink lépésről' lépésre javultak. Rekordokkal, idei legjobb eredményeikkel győztek előbb a csehszlovákok (108,5 :101,5), majd régi riválisaik, a mindig kiváló svéd válogatott (110 :102) ellen. A ibefejezés azonban a nyugatnémetek elleni viadalon már nem sikerült. A svédek ellen a Népstadionban elért eredményekkel pedig Augsburgban is győzhetett volna együttesünk. Am a húsz versenyszám közül csak hét végződött magyar sikerrel, és végeredményben 119,5 :92,5 arányban nyertek a nyugatnémetek. Ez a vereség egyben azt is jelenti, hogy atlétáink ebben az évben sem tudtak felzárkózni az európai élvonalat képviselő szovjet, lengyel, nyugatnémet, angol és francia válogatott mellé. Rövidtávfutóink és gátfutóink még mindig nem érték el a nemzetközi színvonalat, és bizony az olimpián jól szerepelt dobóatléták sem tudtak előrelépni, váltakozó sikerrel szerepeltek ebben az évben. Néhány fiatal — főleg Mácsár József — fejlődött csak kielégítően. VIVO SEREGSZEMLE. A magyar vívók őszi versenysorozatának kezdetét a baráti hadseregek versenyzőinek viadala jelentette. Több világbajnok találkozott Budapesten. A négy fegyvernemben rendezett versengésben a szovjet vívók bizonyultak legeredményesebbnek, megelőzve a magyarokat. Újdonság még a vívóknál, hogy kiegészítő erőnléti edzéseiket Kerezsi Endre, a híres tornaszakember irányítja. ARANYOS „NYUGDÍJBAN”. Több olimpián é* nagy világversenyeken éveken át sok sikert arató magyar ugróló, az Aranyos „nyugdíjba” vonult. Legutóbbi lovasa Karcsú Imre szomorú szívvel búcsúzott a híres paripától. TÜL ERŐSNEK SEM JÖ LENNI. — A birkózók félnek tőlem, a világbajnokság óta egyszerűen nincs edzőpartnerem és így sajnos nem tudok fejlődni — panaszkodott a minap Kozma István a 20 éves, de máris kiváló, Japánban harmadik helyezést szerző birkózónk. A 2 méter magas, 120 kilós izomkolosszus „panaszán“ egyébként nem lehet csodálkozni ... MOSZKVA — BLACKPOOL. Üszőink egyszerre két nemzetközi versenyen szerepeltek. Moszkvában az utóbbi években sokat fejlódött szovjet versenyzők férfi számokban még Dobayt és Katonát is legyőzték és csak a lányok — Madarász Csilla, Frank Márta, Killermann Klári — mentették meg a becsületet. Blackpoolban Sárosi fiatal tanítványai, Lenkeivel az élen 9 egyéni győzelemmel biztosan nyerték a nemzetközi vasutas úszó viadal pontversenyét. CÉL: TOKIÓ! — Néhány hónapos ismerkedés után hároméves szerződést írtai i alá Pártosban. A francia vízilabda válogatott olimpiai előkészületeit kell irányítanom — újságolta Lemhényi Dezső, az olimpiai bajnok magyar vízilabda válogatott egykori játékosa, majd szakvezetője. BUKOVI — ITTHON. A közszeretetnek örvendő Mard bácsi, a híres Bukovi mester zágrábi szerződését felbontva visszatért Budapestre. BLUM SÍREMLÉKÉNÉL Régi játékostársai és tisz telői jelenlétében avattált fel a rákoskeresztúri temetőben Blum Zoltán, a kiváló labdarúgó síremlékét. ITT A JÉGIDÉNY. A hazai gyártmányú, új fagyasztó berendezés segítségével a szokásosnál csaknem egy hónappal korábbi időpontban megnyílt a versenyzők műjégpályája, ai Népstadionnal szomszédos. Kisstadionban. Baratt üdvözléssel és virágcserével kezdődött, nyolcpontos magyar győzelemmel végződött a svédek elleni atlétikai viadal a Budapesti Népstadionban — Köszönöm Éviké — mondja Bellák László az egykori világbajnok Kóczián Évának a barátságos mérkőzés után Klllermann Klári. Igen, még mindig a Klárii Mint az utóbbi évtizedben mindig, ebben az esztendőben is Javított néhány tizedet a magyar rekordon. Szerepel a világranglistán, s szorgalmával a íiatalok sem tudják felvenni a versenyt. Férje Bartos Győző, az egykori evezősbajnok, és négyéves Andrea kislánya a -Mamileglelkesebb szurkolói Megyerdl Antal az Athenaeum fiatal nyomdásza, legutóbb a kerékpáros hegyi bajnokságot nyerte, a meredek jánoshegyi terepen, előtte a szlovákiai körversenyen képviselte sikerrel a magyar színeket. A fiatal kerékpáros az utóbbi években megkomolyodott, szorgalmasabb az edzéseken és nem is talál legyőzőre a bazal versenyeken Mácsár József, az egri pedagógus főiskola keménykötésű, hallatlan szorgalmas egykori hallgatója a magyar atlétika újabb nagy egyénisége. A 22 éves futó úgyszólván végig egyedül diktálta a tempót, és 8:31.0 mp-es világraszóló teljesítménnyel megjavította Rozsnyói őt éve fennálló magyar rekordját a háromezermétere« akadályfutásban Ismét itthon családi körben. A fivérek: a világbajnok Laci (balról) s fivére Imre, Bellák ék budapesti otthonában SPORTEMBEREK Bozsik József a népszerű Cucu, Bécsben a 104. osztrák—magyar futballtalálkozón a kilencvenhetedik alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Bozsik tudása Bécsben is a régi fényében csillogott. A csatár posztján szereplő régi fedezet most már minden bizonnyal eléri régi nagy álmát, a századik válogatottságot 11
