Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-11-01 / 21. szám
JELENÜNKET SJÖVŐNKET RAGYOGJA BE... A Föld kőzeteinek, évmilliók óta egymásra rakódó rétegeinek egyetlen darabkájából, egy őslepke borostyánkőbe zárt egyetlen szárnyából, történelem előtti homályos korszakok egész szerkezetére képesek a tudósok fényt deríteni... Azt hiszem, ha egyszer évezredek múltán kőbe. kristályba zártan az 1961-es oktatási reform törvénytervezete kerülne elő, a tudomány leendő emberei teljes biztonsággal tárhatnák fel belőle mai társadalmunk minden jellemvonását. Hogy miért? Mert ebben a törvényjavaslatban társadalmunk minden jellemző alkotóeleme valóban egyesül, összpontosul, összeforr. Erről az összeforrottságról szeretnék beszélni most. Mert sok minden tömörül e törvényjavaslatban, és sok minden előzte meg létrejöttét. De mivel mindent lehetetlen egy cikk keretében elmondani, hadd sűrítsem a lényeget az összeforrottság eszméjébe... ahogy ama, lepke szárnyát konzerválja a borostyánkő. . Még nem is olyan régen, — alig néhány kőzet-réteggel kell lejjebb ásnunk — az összeforrás helyett szétválasztás, a szembeállítás, az óketverés jellemezte a magyar közéletet. Fontos politikai követelmény volt: különválasztani, szembeállítani a társadalmi osztályokat, különválasztani a vagyonosokat a nincstelenektől, különválasztani az iskolázottakat a műveletlenektől, a csak három-négy elemit végzetteket az érettségizettektől, a csak érettségizetteket a diplomásoktól, s legfőképpen — különválasztani a szellemi munkát a fizikai munkától. Ezt a különválasztást szüntettük és szüntetjük meg fokozatosan, ezeket a falakát bontjuk le módszeresen a felszabadulás óta. A művelődési monopólium eltüntetése szervesen összeforrt egyéb történelmi jelentőségű intézkedésekkel. líMő-ben a nyolc osztályos kötelező oktatás bevezetésével olyan törvény született, amely jelentőségében egy sorban áll a földreformmal, a bányák, nagyüzemek államosításával. Tehát ezekkel együtt; új életünk alapját alkotta. Iskolarendszerünk a felszabadulás óta hatalmas fejlődésen ment át, s ezt a Nyugat is megbecsüléssel fogadta, az UNESCO is elismerte. S hogy a nagy előrehaladás mellett, miért van szükségünk újabb iskolareformra, újabb oktatási törvény megalkotására? Mert rögzíteni kívánjuk eddigi eredményeinket, s mert irányt akarunk szabni a további fejlődés, a jövő számára. Ez pedig mindenekelőtt azt jelenti, hogy az oktatás ügyét ideje hozzáigazítani a népgazdaság egész területének fejlődéséhez, az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem gyorsan emelkedő üteméhez. A szocializmus államában minden organikus egységet alkot, szorosan öszszefügg, s összeforr egymással: a kultúrát nem lehet a termeléstől különválasztani. Kultúra és termelés egymással összefonódva, s egymással kölcsönhatásban teremti meg az anyagilag és szellemileg egyaránt gazdag társadalmat. Az iskolareformról szóló törvényjavaslat ezt a célkitűzést szolgálja legfőbb alapelvével, amely az élet és az iskola kapcsolatának megerősítését mondja ki. Egy harminc év előtt egyetemre járt bölcsészhallgató jegyzeteiben ez a mindennél jellemzőbb mondat olvasható: »A tanárok arra ügyeljenek, hogy a diákokat ne nyugtalanítsák az élet hullámai ...« Akkor az iskola világa az aktualitásoktól módszeresen elválasztott világ volt... a hómanbálintok, s a többiek, akik így intézték, tudták, hogy miért. Ma az élet és az iskola összeforrott, egymással érintkező, egymásba fonódó közös világ, s mi is tudjuk miért. Mert a mi gyerekeink' sorsát az határozza majd meg, hogyan tudják kivenni részüket a közösségi munkából. És mert az élet minden területén mutatkozó rohamos fejlődés és gazdagodás az élet egészének, az iparnak, a mezőgazdaságnak mind mélyebb tudományos alapon nyugvó korszerű ismeretét követeli meg. Ezért foglalja magába a törvényjavaslat az úgynevezett öt plusz egyes oktatási rendszert, amely azt jelenti, hogy az ötnapos iskolai oktatást egynapos üzemi gyakorlat egészíti ki. Talán nálunk mindenki egycsapásra felfogta a szellemi és fizikai munka összekapcsolásának jelentőségét? Bizony voltak szülők, akik azt mormolták a foguk között: »■Nem azért járatom gimnáziumba a gyerekemet, hogy a présgép mellett álljon.« Ezek a szülők — akiknek a száma egyébként elenyésző — elfelejtették, hogy korunk egyik legszebb eszméje a munka és a tanulás egysége. A törvényjavaslat még egy jelentős cikkelyt tár az országgyűlés elé. S úgy érzem, hogy itt a toll, amely az eseményt bevési eszméink megőrző borosityán-foglalatába, a tol... egy percre ünnepélyes vigyázzba áll. A törvényjavaslat a nyolc osztályos kötelező oktatás tíz esztendőire való felemelését terjeszti elő. Tíz esztendős tankötelezettség, munkás és paraszt gyerekeink számára! Hattól tizenhatéves korukig teszi lehetővé számukra, s követeli meg tőlük az állam, hogy tanuljanak, tágítsák látókörüket, ismerkedjenek meg a humanista műveltséggel, a szakmák fortélyaival, épülő világunkkal, amelyet — kezEzernyi élményt nyújt a politechnikai oktatás a diáklányoknak dettől hozzáforrva — majd ők építenek tovább. Csak olyan állam engedheti ezt meg magának, amely a béke jegyében készíti terveit és hozza törvényeit. A törvényjavaslat persze csak keret, amelyet a megvalósítás, — új tantermek, új gyakorlóműhelyek, új tankönyvek létesítése — tölt majd meg tartalommal. Éppen ezért kell hozzá az egész nép támogatása, összefogása, lelkesedése. Az elmúlt hónapokban több, mint egymillió állampolgár szólt hozzá az oktatási reform vitájához, s több ezer javaslat érkezett a nép minden rétegéből, azokhoz, akik a törvénytervezetet kidolgozták. Elmondhatjuk hát, hogy olyan törvényjavaslat született, amelyet maga a nép terjesztett az országgyűlés elé. 6 ebben a közös munkában, amelyben a főszerep a pedagógusoké... összeforrnak a szülők, a diákok, a tanárok, a munkások, öszszeforr a technika és a tudomány, a kultúra és a termelés, a szellemi és a fizikai munka, a legkorszerűbb gyakorlat és a leghaladóbb világnézet. Az ilyen iskolából kilépő ifjúság öszszeforr hazájával, egész népével, a többi népekkel, s az egész világ békéért harcoló tömegeivel. S eszméink borostyánkőfoglalatában ott fénylik a törvényerőre emelt reformjavaslat. Késői kutatók megfejthetik belőle korunkat. De ami a fő: békés jelenünket, s közvetlen jövőnket ragyogja be. Soóa Magda Munkában a rádiós-szakkör Autószerelést tanulnak a hatvani diákok Az asztalos szakmával ismerkednek az István gimnázium tanulói A Budai Nagy Antal gimnázium lányai kertészetet tanulnak Szombathelyen csillagászati obszervatórium működik a gimnázium tetején * A
