Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-10-01 / 19. szám
A i* j| I |W. nurFY PETE* *jí afK ff&olfaM H o ng o®j/ //» Ven-« alkoholizmus Magyarországon? Van. Nem a legsúlyosabb gondunk ugyan, de jelentős kérdés, amely nemcsak az Egészségügy! minisztériumod, kórházaink alkohol* elvonó osztályainak orvosait, a Magyar Vöröskereszt antialkoholista bizottságát, Ifjúsági szervezeteinket, a szeszes italt forgalomba hozó Belkereskedelmi Minisztériumot s az egyes városokban, különösen Békéscsabán és Miskolcon kibontakozó antialkoholistamozgalmakat foglalkoztatja, hanem egész társadalmunkat. A veszedelem jelenvaló. De mi a határ? Kit tekintünk alkoholistának? Semmiféle álpuritán absztinenciát nem hirdetünk. Shakespeare azt írja a Vízkeresztben, hogy a részeg ember hasonlít -A vízbefulladóhoz, a bolondhoz meg az Őrülthöz: egy korttyal több a jóbul, s megbolondul, két korttyal több, a megőrül; ha hárommal többet nyel, hát megfullad belé«. A mi klasszikusunk, Mikszáth Kálmán pedig az ivás veszedelmeiről szólva ezt jegyzi meg: -Mikor Noé az első szőlőtőkét elültette, hiteles forrásból halljuk, megkeverte a földjét egy oroszlán, egy birka és egy disznó vérével. Azóta minden részeg emberen megérzik ez állatok valamelyike.« A világirodalom állapította meg tehát, hogy az alkoholizmus mindenekelőtt mértéktelenség. De van az alkoholistának még egy jellemző tulajdonsága: a módszeresség is. Inni — rendszeresen. Soha májnak, vesének pihenőt nem hagyni. Inni — mindennap. Minden este. Ha kell, akár titokban is. Az egész egyéniséget átjáró szenvedély és szükség: ezt az alkatot tekintjük alkoholistának, de semmiképpen sem azt a munkást, aki esténként baráti körben a poharazás szelíd örömeinek él Be kell vallanom, kiözei egy esztendős vizsgálódás, több száz alkoholistával folytatott beszélgetés és levelezés sem vitt közelebb annak a kérdésnek az ismeretéhez és a feltárásához, hogy miért isznak mértéktelenül és rendszeresen egyes emberek. A válaszok szerint egyik azért iszik, mert boldog, a másik mert boldogtalan, a harmadik mert van pénze, a negyedik mert nincs, az ötödik mert jókedvű, a hatodik mert szomorú. Egy deklasszált ember megírta, azért iszik, mert elvesztette a vagyonát; egy volt szegény ember pedig azért, mert a totón jelentős öszszeget nyert Nem vitt közelebb a kérdések ismeretéhez a külföldi alkoholista-statisztikák áttanulmányozása sem. Egyetlen jellemző példát ragadok ki: kétségbeejtóen emelkedik a szeszfogyasztás az évszázadok óta háborút nem viselt magas életszínvonalú Svédországban, s ijesztő módon szökik fel a statisztika a nélkülöző, nyomorgó, kivándorló néptömegek Olaszországéban. A kérdés mélyebb és bonyolultabb, semmint hinnénk. Magyarországon nemrég statisztikusok vették kézbe az alkoholizmus ügyének a vizsgálatát: számításaik érdekesek ugyan, a kérdés gyökeres feltárásáig azonban ők sem jutottak el. E statisztikák szerint a szeszfogyasztásban a viliágon körülbelül a középen állunk. 1959-befi Magyarországon alkoholos elmezavar és májzsugorodás következtében százezer lakosból tizenhatan haltak meg — bár meg kell jegyezni, hogy a túlzott alkoholfogyasztás károsan befolyásol egyes szívbántahnakat is. E kimutatás szerint a halálos kimenetelű alkoholizmus nem olyan végzetesen veszedelmes a mai Magyarországon. A statisztika további adatai sok érdekes részletet tárnak fel. A nők közt több az idős, mint a fiatal alkoholista: az elvonó kúrák női betegeinek több mint a fele 50—60 éves. A férfiak egyharmada húszesztendős kora előtt, egyharmada húsz- és huszonöt éves kora közt szokott az italra, tehát fiatalon. Az iszákos fiatalok 78 százaléka iszákos szülők gyermeke. Az elvonó kúrákon ápolt felnőtt betegek több mint ötven százaléka olyan családból származik, ahol az apa vagy az édesanya súlyos alkoholista volt. A megvizsgált alkoholisták közül a sörivók és a pálinkafogyasztók jövedelmük negyven százalékát költik szenvedélyükre, a borivók azonban csak jövedelmük negyedrészét. Az alkoholelvonó osztályokon ápolt betegek nagy része (messze több, mint az ötven százaléka) olyan munkás- vagy értelmiségi rétegekből kerül ki, amelyeknek viszonylag magas jövedelmük van. E vizsgálódás alapján ha mást nem is, két dolgot bizonyosan megállapíthatunk. Először ezt, hogy az alkoholizmus nálunk súlyos, terhes örökség, hiszen az alkoholisták nagy része alkoholista szülők gyermeke. A másik jelentős megállapítás pedig az, hogy az alkoholisták nagy része nem azért iszik, mert nincs pénze, hanem azért, mert van. Magyarországon tehát nem a kilátástalanság és a reménytelenség táplálja az alkoholizmust, mint régen, amikor a nélkülöző nép tömegek kétségbeesésükben nyúltak a pohár után. Bár ez a kérdés nem a legsúlyosabb gondja a magyar társadalomnak, az ország mindent megtett az alkoholizmus visszaszorítására. Abból a gondolatból indultunk ki, hogy minden ember fontos, az is, aki szomorú szenvedélyétől szaggatva, már-már elbukott. Számos rendelet jelent meg, bár tudjuk, hogy egy rendelet mindent nem oldhat meg. Miután Magyarországon az a sajátos helyzet alakult ki, hogy az alkoholista férfiak és nők többsége a legveszedelmesebb itallal, a rummal élt, még 1956 nyarán a rum és a pálinka fogyasztói árát jelentősen, ötven százalékkal felemelték, hogy az alkoholfogyasztást a kisebb szeszltartalmú borok és a sör felé tereljék. Az eredmény meglepő volt. Az elfogyasztott égetett szesz mennyiségé azóta jelentősen és folyamatosan csökken. Ezzel egy időben igen jelentősen és országosan emelkedni kezdett a sörfogyasztás, úgy annyira, hogy e pillanatban Magyarország lakossága a sörivásban vezető Nyugalt- Nómetország egy főre eső átlagfogyasztásának már az egy harmadát fogyasztja el. A folyamat tehát a következő volt: Magyarország borivó országból rumivó országgá, majd pedig sörfogyasztó országgá vált, s itt meg kell jegyezni, hogy a hatalmas sörfogyasztás mellett kezd szerepet játszani az alkoholmentes üdítő italok, gyümölcslevek fogyasztása is. A legveszedelmesebb italfajtát, a rumot a társadalom ereje megbuktatta. A munka azonban ezzel nem ért véget. Számos más rendelet is megjelent, amely rövidesen éreztette jótékony hatását A Belkereskedelmi Minisztérium rendre szünteti meg a talponálló italboltokat, s helyükre ízléses kisvendéglőket épít, ahol nemcsak inni, hanem enni is lőhet, a ezzel az italfogyasztás kulturáltabbá, és amint a tapasztalatok mutatják, mértéktartóbbá vált. A miniszter ezenkívül országosan megszüntette a cukrászdái szeszesital-kiszolgálást, megtiltotta a szeszfogyasztást a művelődési házakban. Egyes nagyüzemek bevezették azt a módszert, hogy nem az alkoholistának, hanem a családjának folyósítják a fizetést, és foglalkoznak a kötelező elvonó kúra bevezetésével is. A rendeleteknél azonban nagyobb eredményt ért el a meggyőzés. Europaszerte ismertté vált például a békéscabai antialkoholista-mozgalom, amelynek eredményeit legutóbb a helyszínen a svájci antialkoholista bizottság elnöke tanulmányozta. Ezt a mozgalmat egy volt alkoholista ipari munkás indította éL Súlyos. rumivó volt esztendőkön át. Egy nap letette a rymospobarat, azóta sem nyúlt ital után. Ez a férfi, aki az alkoholizmus minden borzalmát átélte, azóta alkoholisták ezreit szoktatta le szomorú szenvedélyükről. Békéscsabán és a megyében a Magyar Vöröskereszt keretében nagy társadalmi hálózatot épített ki, személyesen foglalkozik minden súlyos alkoholistával, s egy óriási erkölcsi ütőkártyája van: az alkoholról le lehet szokni. Már régebben, .történelmi korok messzeségében, Arisztotelész azt irta Nagy Sándorhoz intézett intelmeiben, hogy -Az első pohár bar, mélyet megittál — az egészségé, a második — a jókedvé, a harmadik — a bánaté, a negyedik — a gyalázaté«. Az emberek okos összefogása megszünteti -a harmadik (és negyedik) pohár« keserű .következményeit — az alkohol okozta bénatat és a gyalázatot. mint ozernyi Jégcsap függnek a karcul csillogva verik vissza a barlangi Örök ltoló elad ember lámpájának fényét Egy részlet a csodák birodalmából Magyarország újonnan feltárt természeti kincse: a bódvaszilasi Meteor-cseppkőbarla ng Az Aggteleki cseppkőbarlang, a vén Baradla hírét, nevét az egész világ ismeri. Évről évre százezrek keresik fel, hogy megcsodálják a természet lenyűgöző alkotásait, a hatalmas barlangtermekben csillogó gigászi cseppkőoszlopokat, melyeknek fantasztikus alakja megragadja az ember képzeletét. Most új nevet tanulhatunk meg. A Borsod megyei Bódvasztlas község határában, fáradságot nem Ismerő, lelkes munkával haxánk-LenyügözO s természet gazdagsága. Lent: hatalma» eaepplgBoazlopok tévében — alti felfedezte ókét: dr. Dénes György nak egy eddig rejtett, nagyszerű természeti kincsét tárták fel dr. Dénes György, az ismert nevű barlangkutató vezetésével a Vörös Meteor Természetbarát Egyesület tagjai. A bódvaszilasi Meteor-cseppköbarlang eddig feltárt szakaszainak legszebb része a Titánok csarnoka, Magyarország legnagyobb barlangterme és mint az alábbi képek bizonyítják, szépségben Is egyedülálló. Hófehér cseppkóképzódmények erdejében kékesen csillogó vizű, apró kristály tavacskák rejtőznek. Lent: százecereeztenddk vak sötétsége után elOször csillan mag a fény a cseppkOzuhatag pompás krlstálycelpkéln (folytatás a t-es oldalról) idején, tevékenysége állandó céljának a két ország közötti kapcsolatok barátságban és harmóniában való fejlesztését kívánja tekinteni A Magyar Népköztársaság külpolitikáját a népek közötti barátság elve vezérli, éppen ezért követ úr törekvése a Magyar Népköztársaság részéről megértésre talál. Biztosíthatom önt, követ úr, hogy felelősségteljes megbízatásának teljesítésében messzemenő és őszinte támogatásra számíthat mind a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, mind a magam részéről, és üdvözlöm önt körünkben. Ivor Thomas Montague Pink a kíséretében megjelent követ »égi tagokat bemutatta Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének, aki ezután hoszszan, szívélyesen elbeszélgetett a követtel. Ivor Thomas Montague Pink követ megbízólevelének átadása után a Hősök terén megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. frei*'**'* * *■ tv