Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-04-15 / 8. szám
A ttlayyac Héfikikstácsasáp Elnöki Tanácsa Uaiácozatot U&zott a külföldön éta magyacok álloinfiolQácsáyánaU cendczésécŰ Koszorúzásl ünnepségek április 4-én A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa tekintettel arra, hogy számos külföldön élő magyar fejezte ki azt az óhaját, hogy magyar állampolgárságának ügyét rendezze, a következő módon határozott: Azok a külföldön élő magyar személyek, akik állampolgárságukat rendezni óhajtják, 1961. december 31-dg személyesen vagy levélben közölhetik e kívánságukat a legközelebbi magyar követséggel. , Azokat, akik magyar állampolgárságukat kellően igazolják, külképviseleteink elláthatják a külföldön élő magyar állampolgárok részére rendszeresített útlevéllel. E határoz« t lehetővé teszi, hogy az évtizedek során különféle indokból és különféle módon külföldre távozott magyar állampolgárok kellő igazolás után — érvényes magyar útlevelet kaphassanak. Az elmúlt napokban számos olvasónk érdeklődött a határozat végrehajtásának részletei felől és ezért a szerkesztőség felkérte a Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma Konzuli Osztályát, adjon választ néhány — a rendelettel kapcsolatos kérdésre. Ml AZ IGAZOLÁS CÉLJA f Az igazolás egyetlen célja a magyar állampolgárság meglétének a vizsgálata, miután magyar útlevelet csak olyanok kaphatnak, akik magyar állampolgársággal rendelkeznek. A magyar állampolgárság megállapítása az első pillanatra egyszerű kérdésnek tűnik, ez azonban nem egészen így van. Csak az utóbbi 25 év alatt több törvény foglalkozott az állampolgársági kérdések rendezésével. Sokan költöztek egyik országból a másikba. S a változásoknak megfelelően az érdekelt országok számos olyan szerződést, egyezményt kötöttek, amelyek hatással voltak a Duna-menti országok lakosainak az állampolgárságára is. A változások következtében egyesek több ország állampolgárává váltak, mások viszont hontalanok lettek. Az állampolgárságot sok esetben befolyásolja a huzamosabb távoliét, vagy — nők esetében — a házasságkötés. Az 1879. törvény szerint tíz évi távoliét után, ha az illető nem rendelkezett érvényes magyar útlevéllel, elvesztette magyar állampolgárságát. Ebből következik, hogyha valaki 1929. előtt távozott külföldre, és nem rendelkezett érvényes magyar útlevéllel, elvesztette magyar állampolgárságát. 1957. október 1 előtt az a magyar állampolgárnő, aki külföldi állampolgárhoz ment feleségül, az esetek többségében szintén elvesztette magyar állampolgárságát. Az állampolgárság vizsgálatánál tehát sok körülményt kell figyelembe venni. Ezért bizonyos tények, események igazolásához okmányokra, az apa vagy anya születési anyakönyvi kivonatára, házassági anyakönyvi kivonatra, lakóhelyi adatokra van szükség. LEHET-E VISSZ AHONOSÍTÁST KÉRNI? Ha valaki helyzete sajátos vagy bonyolult volta miatt bizonytalan abban, hogy vajon magyar állampolgársága érvényes-e, kérheti visszahonosítását a Népköztársaság Elnöki Tanácsától. Ilyen esetben a magyar útlevél kiállítására akkor kerülhet sor, ha a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a kérelmezőt visszahonosította. MI TÖRTÉNIK, HA A KÉRELMEZŐ NEM RENDELKEZIK A SZÜKSÉGES IRATOKKALf Számos esetben előfordul, hogy a külföldön élő ma-VENDÉGEK QALQAMÄCSÄN Az IBUSZ turnét hétfőre száz szovjet, német, lengyel és amerikai turistát vitt el Galgaraácsára, ahol s külföldi vendégeket reggeltől-napestlg szórakoztatták a sokszáz esztendős mácsal népszokások bemutatásával. Egész nap kattogtak a Zorkljok, Kodakok, Zelss-Ikonok: a vendégek hivatásos fotóriportereket is megszégyenítő szenvedélyességgel vadászták a ritka motívumokat gyár állampolgár, aki útlevél kiállítását kéri, nem rendelkezik mindazokkal az okmányokkal, amelyek az állampolgárság megállapításához szükségesek. Olyan esetekben, amikor a kérelmező, illetve szülei, Magyarország területén, esetleg Magyarországgal szomszédos országban születtek, az anyakönyvi vagy más okmány helyett nyilatkozatot lehet tenni. Az okmányt helyettesítő nyilatko zatban fel kell sorolni mindazokat az adatokat, amelyek az okmányban szerepelnek. Például, ha a kérelmezőnek nincs meg a születési anyakönyvi kivonata és Budapesten született, a nyilatkozatban el kell mondania, hogy Budapesten melyik kerületben, mikor <év, hó, nap) született, közölnie kell teljes nevét (pl. Kovács János István) szülei (apja, anyja) nevét és foglalkozását. Hasonló nyilatkozat tehető válóperi ítéletről, vagy holttá nyilvánításról is, ha a házasságot magyar bíróság bontotta fel, vagy a halál tényét magyar hatóság állapította meg. Koszorúzás! ünnepség hazánk felszabadulásának 16. évfordulója alkalmából az amerikai katonai temetőben A szovjet küldöttség A. P. Kirilenko vezetésével megkoszorúzza a Szabadság téri emlékművet— Nagyoritannla királynője nevében N. J. A. Cheetham, Nagybritannla magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete koszorút helyez el a hazánk felszabadításáért elesett angol katonák solymári temetőjében Akadt bőven fényképeznlvaló, az bizonyos. Ugv kezdődött a nap, hogy a külföldi vendégek kedvéért -megöntotték- a mácsal -eladó lányokata kútnál, mégpedig veder hideg vízzel. A külföldi vendégek a látványtól Is libabőrösek lettek, de a megöntözött mácsal hajadonok kacagtak a Jeges zuhany alatt A kedves külföldi vendégek nemcsak nagy érdeklődéssel, hanem rendkívüli alapossággal Is tanulmányozták a magyarországi sajátosságokat. Vizsgálódásuk tárgya ezúttal Bllllnger Aranka és Balog Márlka temérdek rakott szoknyája A nap fénypontja a mácsal maszkajáris volt. Szekereken megjelentek a mácsal legények és a locsolás fejében összeszedték a »tojásadót-. Hogy a szekéren leányzó le ül? Nos, azoknak, akik nem ismerik ezt a húsvéti tréfát, eláruljuk: a menyasszony Is — legény Baöveg: Hunyady József Képek: Bohanek Miklós I »Nem vagyok többé magyar állampolgár. De magyar vagyok, s maradok. Anyám, a magyar haza, törvényszerzői minőségben kitagadhatott, kitagadott; én, kitagadott gyermeke, nem fogom anyámat, a magyar hazát megtagadni; kitagadtatásom dacára fiúi kegyelettel áldom nevét, fiúi szeretettel fogok osztozni örömében, bújában, s fogom szívemen viselni nemzeti érdekeit, nemzeti reményeit mind halálomig .., **... Meghalok, mint hontalan .. »... Ki lettem dobva a magyar polgárok soraiból; tudom, hálával tapasztalom, hogy engem, a hontalan páriát még mindig testvérüknek tekintenek — legyenek megáldottak testvéries érzelmükért, melyet testvéri szeretettel viszonzok; a haza felé pedig, mely »házából kitaszított«, e szavakkal nyújtom karjaimat: »A viszont nem látásig, kedves Anyám!...« Egy híján kilencvenéves ember írta 1891 januárjában e sorokat, Olaszországban, Torino városában. Utána még három évig élt. Magyarországon gróf Szapáry Gyula volt a miniszterelnök, s egy személyben belügyminiszter is. Az öregembert Torinóban, akit gróf Szapáry Gyula kormányának indítványára magyar állampolgárságától megfosztottak, így hívták: Kossuth Lajos. II — Hová rohansz? — A belügybe. — Miért? — Állampolgársági bizonyítványért. Igen. Csakhogy ez úgy hangzott, olyan sápadtan, oly iszonyodva, oly remegőn, mintha ezt mondta volna az illető: — A kegyelmi kérvényem elintézéséért. A halálos ítéletem feloldásáért. Az ítélet végrehajtásának elhalasztásáért. Az életemért. És nem is adták könnyen. Levelezni kellett érte Magyarország, sőt a közeli külföld városainak, eldugott falvainak anyakönyvi hivatalaival, vagyont kellett költeni bélyegre, közjegyzői hitelesítésekre, okmánybélyegre, futkosni protekcióért, belerokkanni. Igaz, szép papírral rendelkezett, aki megkapta a végén, gyönyörű színnyomás volt, miniszteri osztályfőnök írta alá legalább. Ideig-óráig jó volt, Megvolt a haladék. Aztán nem volt már jó semmire. A halottak ruháiban akárhányszor megtalálták: ott lapult a belső zsebben, tömegsírok szélén vérfoltosan, szennyfoltosan kifordult, tábori raktárakban külön bálába rakták szakszerű SS-közegek, azt is fel tudta használni tüneményes apparátusában a nácikannibál anyaggazdálkodás. Az államnak, amely e szép papírokat eredetileg kibocsátotta, már rég nem volt gondja külföldön élő polgáraira. Szapáry Gyula grófnak még gondja volt reá, hogy Kossuth Lajos Torinóban ne legyen magyar állampolgár. I. Ferenc József államának még fontos volt, hogy állampolgárainak lajstromából kihúzza a legfényesebb nevet. Horthy Miklós állama már saját állampolgárai között is szelektált, mint Mengele. Adott bizonyítványt, nem adott bizonyítványt. Akinek adott, odarakhatta a szíve fölé, nem védte meg, átjárt rajta az Essenben gyártott golyó. Aki magyar, meg odakünn van, külföldön, dögöljön meg. Jobban, mint a hazai, ne csak »egyszerűen«: pláne dögöljön meg. Magyarországon akkor Imrédy Béla, majd Teleki Pál, Bárdossy László és Kállay Miklós volt a miniszterelnök. A tömegeknek, azoknak, kiket — külföldön és belföldön egyaránt — magyar állampolgárságuktól akkor megfosztottak, vagy életüktől fosztottak meg akkor is, ha miniszteri osztályfőnök ’írta alá az állampolgársági bizonyítványukat: a százezreknek nem fér ide a neve. III Magyarországnak külföldön él számtalan fia. Százezernél is több közte olyan, ki már a szocialista Magyarországot, s 1956 óta hagyta el. És tömérdek olyan, kinek távolléte nem oly motívumú, épp ellenkező előjelű, mint egykor Kossuth Lajosé. És országgyűlési képviselőinek többsége 1057-ben, hatóságai 1961-ben nem érezték s nem érzik magukat -indíttatva«, hogy a külföldön tartózkodó magyar állampolgárokra nézve -minden tekintet nélkül künn-tartózkodásuk indokára, oly feltételekhez kösse magyar állampolgárságuk el nem vesztését, melyek őket e velük született minőségtől megfosztanák«. Sőt: szinte nem is firtatja künn-tartózkodásuk indokát. Hanem azt vallja, hogy aki külföldön él, de magyar, s ezt a minőségét állampolgárként fenn akarja tartani, azt ez a lehetőség, sőt ez a jog megilleti. Lehetővé tesz neki akár kettős állampolgárságot is. Útlevelet kaphat, mellyel — hacsak nem bűnöző — hazalátogathat, vissza is térhet. Nem folytatom: a rendelet is, értelmezése is, az 57-es törvényé Is megjelent a Magyar Hírek hasábjain. Nem: csakugyan nem folytatom. Pedig lehetne: ha valamihez, hát ehhez lehetne fűzni hálás, kiadós, ezer tanulságú és igaz publicisztikai méltatást. Lehetne. De: Nem kell. Több mint százezer, több mint kétszázezer magyar ember szíve dobog külföldön. Amit e hír kivált, százezer, kétszázezer szívben a dobbanás: az a méltatás. Itt elég csak ennyi: Urak országa, majd talmi urak és polgárok országa után a dolgozó nép országa lett Magyarország. Három ország — s a harmadik: az igazi, a végleges. Az elsőnek az volt a fontos, hogy állampolgárai közül, mert külföldön él, kihúzza Kossuth Lajos tündöklő nevét. A másodiknak az volt a fontos, hogy egy rothadó rend jogait konzerválja, s ennek érdekében megvonta az állampolgárságot, az életet is attól, aki ennek akár aktívan, akár passzívan útjában állt, akár külföldön, akár belföldön élt. A harmadiknak, a? igazinak, a véglegesnek az a fontos, hogy aki magyar, az lehessen is magyar. A külföldön élő magyarnak nem kell Kossuthnak lennie, elég, ha magyar, ahhoz, hogy kimondhassa, amit a kilencvenéves Kossuth Torinóban ki nem mondhatott. Kimondhatja bármikor, valóra is válthatja: — Viszontlátásra, kedves édes Anyám! Mert ez a haza többé nemcsak fiától kéri, hogy legyen híve rendületlenül. Olyan haza ez, mely maga is hű, minden fiához, rendületlenül. 2 I
