Magyar Hírek, 1955 (8. évfolyam, 4-8. szám)
1955-02-19 / 8. szám
Újra itthon ... A brüsszeli Le Soir című lap sportoldalán néhány héttel ezelőtt hír jelent meg arról, hogy „az osztrák Volentik, a luxemburgi labdarúgó válogatott edzője hazatér Bécsbe.“ A brüszszeli újságíró tévedett. Mert bár Bécsben is van Keleti pályaudvar, pár nappal ezelőtt mégis a budapesti Keleti pályaudvaron szállt ki Volentik Béla. Húszévi távoliét után hazaérkezett. Volentik nevére jól emlékeznek még a magyar sportbarátök. A harmincas években az NSC-ben és az Újpestben játszott középfedezetet. Tizennégyszer volt válogatott, aztán 1935-ben Svájcba ment... Most, hogy beszélgetünk vele, kérdésünkre elmondja kiutazásának körülményeit: — Térdsérülést kaptam, s ez akkor együtt járt állásom elvesztésével. Hiába kilincseltem: még a Chinoin csapatánál sem jutottam tisztviselői állással egybekötött edzői álláshoz, havi 120 pengő fizetéssel. Svájcban először a Ohaux de Fonds csapatnak lettem edzője, később az aarani, st. galleni, luganói, lausanne-i csapatnál voltam. Bár szép eredményeket értem el — csapataim többízben nyerték el a svájci bajnokságot — mégis nehéz volt a sorsom. — Mindig tartottam a kapcsolatot Magyarországgal. — — Magyar újságok, könyvek jártak hozzám, rendszeresen olvastam, s feleségemmel is csak magyarul beszéltünk. Odakünn idegenek voltunk húsz éven át. Az utolsó nap, amikor eljöttünk, éppoly idegenek, mint az első napon, amikor kiérkeztünk. —i De (hogyan érzi magát itthon? — Most néhány nap alatt több élményben, örömben volt részem, mint külföldön két évtized alatt. — Amikor a hivatalokban jelentkeztem, meglepett az az emberi hang és bánásmód, amelyet tapasztaltam, s amiben a régi Magyarországon soha nem volt részem. Legnagyobb élményem ezekben az első napokban az, hogy találkoztam öcsémmel, akit 1935 óta nem láttam, öcsém akkor műveletlen, két elemit végzett kölyök volt, azóta tovább tanulhatott, s ma egy nagy gyár osztályvezetője, kulturált ember, aki színházba jár, sokat olvas, tájékozott a világpolitikában. Legjobban rajta tudom lemérik
