Magyar Hírek, 1955 (8. évfolyam, 4-8. szám)

1955-02-19 / 8. szám

ni azt a változást, amely Magyarországon, hazámban végbement.

Végezetül jövő terveiről érdeklődünk.

— Bár kintről is figyeltem a hazai labdarúgás hatalmas fejlődését, s a svájci világbajnokságon minden magyar mérkőzést megnéztem — mégis úgy érzem, új területre léptem. Tudom, hogy nem lesz könnyű dolgom, hiszen a világ legjobb labdarúgói közé jöttem haza.

Olimpiai bajnoknő

A dolog úgy kezdődött, hogy megcsúsztam és elestem az utcán. Karom két helyen eltörött. A mentők az I. sz. sebészeti klinikára szállítottak. A műtőbe vittek. Ott elaltattak és balkezemet gipszbe tették. Az egyik kórterem ágyán tértem magamhoz. Amikor felnyitottam szememet, ágyam mellett fehérköpenyes, rokonszenves arcú, szemüveges, fiatal doktornő ült s az épen maradt karomból az ilyenkor szükséges vizsgálatokhoz éppen vért csapolt.

Még valahol az ébrenlét és a kábulat határán sétált az öntudatom, de máris rendkívül ismerősnek találtam az arcát. A következő percben kiderült, hogy az orvosnő Temes Judit, az olimpiád bajnoknő, a magyar úszósport egyik büszkesége. Kezelés közben többször beszélgettünk. Megkérdeztem:

— Hol érzi magát jobban doktornő, fehér orvosi köpenyben, a műtőben, vagy trikóban, rajtra készen a versenyuszodában?

Habozás nélkül felelt.

— A műtőben.

És mindjárt hozzáfűzte:

— A sport elsősorban testedzés, szórakozás, de nem hivatás, még ak-Remélem, számos külföldi tapasztalatommal, azzal, hogy lényegében a világ labdarúgásának egész háború utáni fejlődését át tudtam tekinteni — valamelyest én is segítségére lehetek a magyar sportnak.

Volentik Béla személyében tehetséges, sokat tapasztalt, sokat látott szakember érkezett haza. Örömmel üdvözöljük és munkájához sok sikert kívánunk. L. M.

(Szabad Ifjúság)

oroosi köpeny ben

kor sem, ha világviszonylatban is jelentős eredményt ér el az ember.

— Mennyi időn át lehet a kiemelkedő teljesítményhez szükséges erőnlétet fenntartani?

— Néhány évig. De ez nem lehet egy egész emberi életet betöltő életcél. Életem hivatásául az orvosi pályát választottam. Most gyakorlaton vagyok, rövidesen vizsgázom. Természetesen, amíg úgy érzem, hogy az úszósportban is jó eredményeket érhetek el, a versenyzést nem hagyom abba. Egyébként már egészen kislány koromban orvos akartam lenni. Hatéves lehettem, amikor súlyos fülbaj gyötört. Rengeteget szenvedtem. Már akkor elhatároztam, ha felnövök, orvos leszek.

— Mikor kezdett az úszósporttal foglalkozni?

— Tömegúszóversenyen tizenkét éves koromban 50 méteres távon versenyeztem először. Mindjárt a gyors- és a hátúszás érdekelt. Amikor aztán vidékről felkerültem Budapestre, az egyetemre, szorgalmasan gyakoroltam. Sokat köszönhetek edzőmnek, Rajki Bélának. Nemcsak sporteredményeimet köszönhetem neki, de azt is, hogy az életben megállóm a he2$