Magyar Hírek, 1955 (8. évfolyam, 4-8. szám)
1955-02-19 / 8. szám
A szabadságharc leverése után ellene is vizsgálat indult. „Ránk nehezültek az idők“ — írja naplójába a nemzeti szomorúság nehéz napjaiban. Végül is visszatérhetett katedrájára. L1 zekben az években a fizikusokat és gépszerkesztőket világszerte ^ az a kérdés foglalkoztatta, hogyan lehetne gőzgéppel forgatott áramfejlesztővel kielégítő villanyáramot fejleszteni. 1856-ban jutott Jedlik arra a gondolatra, hogy magának az áramfejleszitőgépnek az áramát használja fel gépe elektromágneseinek táplálására, aztán ezt az elvet valósította meg Jedlik 1861- ben elkészített dinamójában. Azt is felismerte, hogy nem szükségesek acélmágnesek, mert az elektromágnes vasmagjában jelentkező visszamaradt csekély mágnesség már elegendő ahhoz, hogy kezdeti gyönge mágnesező áramot indítson. Tehát az önerősítés elve mellett világosan kimondta az öngerjesztés elvét is. Ez a kettő együtt az úgynevezett dinamóelv. A dinamóelvet teljesen világosan és pontosan 1856-ban fogalmazta meg. Kerek tíz évvel előzte meg tehát Jedlik a német Siemenst, akinek általában az elvet is és a dinamógépet is tulajdonítják. Siemens nem tudott és nem is igen tudhatott magyar elődjéről. Jedliknek ugyanis nem volt módja nyilvánosságra hozni találmányát. Jedlik 1863-ban ismét egy olyan elvet hozott nyilvánosságra, amelyet azóta is alkalmaznak a fizikában. Ugyanis az atommag-átalakításhoz többmdllió voltos elektromos feszültségre van szükség. Ezt a feszültséget úgynevezett „lökésgenerátorokkal“ állítják elő. A lökésgenerátor működési elve ugyanaz, mint amilyen módon Jedlik már 1863-ban 90 centiméter hosszú — mintegy másfélmillió volt feszültségű — elektromos szikrákat gerjesztett. Az 1873-i bécsi világkiállításon a pécsi Zsolnay-gyár meglepő porcelán mintadarabjai mellett Jedlik készüléke volt a másik kimagasló magyar „világszenzáció“. Bemutatta csöves villanysűrítőkből összeállított készülékét. A készülék mennydörgésszerű hangot hallatott, hatalmas szikrákat lövellt. Méltán csodálták meg neves külföldi fizikus-pályatársai, közöttük Mach prágai profeszszor. öreg korában is ernyedetlenül munkálkodott. Kora gondolkodóival együtt vallotta, hogy „az emberi jólétet az emberiségnek csak azon osztályai fejleszthetik magasabb és állandóbb fokra, amelyek minél számosabb természettudományi ismeretek célszerű és ügyes gyakorlati alkalmazásával foglalkoznak.“ Ritka életkort ért meg. Kilencvenötéves korában, 1895-ben halt meg a XIX. század egyik legjelesebb feltalálója. Vajda Pál 27
