Magyar Hírek, 1955 (8. évfolyam, 4-8. szám)
1955-02-19 / 8. szám
ci Eke KAL JA Üj település épüli Diósgyőrben a régi házsorok szélén. A Lenin Kohászati Művek az úgynevezett kislakásépítő akcióban kiváló munkásaival szerződést kötött. Az üzem ingyen, ajándékba adta a telket, s az építkezéshez 20 évi törlesztésre Nizzánként 36 000 Ft kölcsönt is ad. Vállalta az építőanyagok beszerzését s helyszínre szállítását, s hogy a tulajdonosoknak minél olcsóbbá tegye az építkezést, a gyár területén bontásra kerülő téglát, vas- és faanyagot az ő számukra tartja fenn. Egyelőre huszonnyolc ház épült, tavaszra újabb ötvenbe kezdenek. A huszonnyolc közül egyikmásik még befejezetlen. Tető hiányzik, vagy ablak, s ettől az új telep kicsit még élettelen. De itt-ott füstöl már a kémény ... Berekalja a neve ennek a diósgyőrszéli vidéknek. Menynyire téjfestő ez; a név! Oly közel vannak a bükki erdők, berkek, hogyha nyúl fut el a hegyaljában, jól látni a házak ablakaiból. Itt, a hegyaljban állnak a frissen; pirosló, új téglaházak, egy keskeny, kitaposott gyalogút két oldalán. Egyenetlen, fagyos-havas a föld. A kopasz hegyoldal, de még a házak is ridegek, vakolatlanok, festettének. A féligkész házak még nem idézik az otthon melegét. Első 2b pillanatban inkább csak a róluk szóló hivatalos adatok jutnak) eszembe; a huszonnyolc ajándéktelek ára, a huszonnyolcszor 36 000 forintos kölcsön, a huszonnyolc új háztulajdonos. Andrejíovics István sztahanovista hengerész háza, a „Berekalja 4. számú porta“. Andrekovicsné ezzel fogadott; — Nincs az a császár, akivel most már cserélnék! Mit nem cserélne el? — nézünk széjjel. Friss a malter a falon, bár száraz már a meleget árasztó kályhától. Egyetlen „vándorkilinccsel“ nyitják az összes ajtót, mert a lakatosmunka hátra van. A padló egyelőre döngölt föld csupán, várja, hogy szép fehér bükkfakockákkal betakarják. Kint csak hó fedi be jótékonyan a gidres-gödrös földet. A háziak mitsern törődnek az én észrevételeimmel. Szívesen, kérés nélkül kezdenek házuk történetébe. Andrekovics István, a hajdani országjáró kubikos, akinek annyi otthona volt, ahány munkahelye, valamilyen szemérmes örömmel, vagyis büszkeséggel mondja ki a szót: „házam“. Mintha azt is mellétenné mindig: a váram, az otthonom, az életem, a boldogságom: hazám. A mosolygós, vendégszerető asszony nem ilyen takarékos a szavakkal.
