Magyar Hírek, 1955 (8. évfolyam, 4-8. szám)

1955-02-19 / 8. szám

Dailencven ev--------------------------------------;-------------------------------------Csók István Kossuth-díjas festőművész, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze, február 13-án töltötte be 90. életévét.----------------------------------------------------------------------------Gorkij fasorbeli lakásának egyik tenyérnyi szobája — — mintha a múzeum Csók István-termének valamely szeglete lenne — zsúfolásig tele van képekkel. Magasba ívelt művészi pálya, egy nagy élet, kilencven év állomásaira emlékeztető festmények borítják, sűrűn egymás mellé akasztva, a falat. Mondják, Csók bácsi itt érzi legjobban magát. Itt szokott elbeszélgetni kedves vendégeivel, s néha egyedül is üldögél itt, a hatalmas, kényelmes bőrfotelben. A galambősz művész ilyenkor tekintetével megsimogatja a képeket, a Báthory Erzsébet-tanulmányt, „A beteg Züzü“-t. Nem válna meg tőlük a világ minden kincséért sem, annyira szívéhez nőttek; részévé váltak a levegőnek, amely nélkül senki sem élhet, a napfénynek, amely többé már nem ragyogja be oly áradással előtte a színeket, mint még nem is túlságosan régen.

A kicsiny szobában most az apró asztali lámpa tompa sugarait hinti ránk. Odakint fúj a szél, ráhazudtolva a télre, tavaszt játszik a februári idő.

— Hogy van, Mester?

— Köszönöm. Amennyire

éveim múlása engedi, jól érzem magam. Csak a szememnek gyöngülése fájdalmas akkord az életem szimfóniájában, hogy szabadjon költőien szólnom. Szeretek sétálni. Dehát ebben a bizonytalan, nedves, lucskos időben nem igen lehet. Pedig mennyire szeretem a főváros környékét, a napsütést, a fényt, a természetet. A vetést, amint növekszik, érik. Mert azt látom ám, megérzem. Minek kerteljek? Kicsit öreg is vagyok. Nagyon régen volt, amikor elindultam, útnak indultam, megfestettem az első képet.

— Mi volt az első műve?

— A „Krumplitisztogató lányok“. Nagy kosár előttük, abban krumpli. Odahaza, vidéken elégszer láttam ilyet, megtetszett a téma, lepingáltam. Ez volt az első munkám is, amit kiállítottam, ha jól emlékszem, 1889-ben Párizsban.

— Mi történt Párizsig?

— Pusztaegresen születtem, 1865. február 13-án. Nyolcéves koromban nagybátyámtól, a világot járt református paptól és dilettáns festőtől tudtam meg, hogyan is festenek. Tíz-tizenegyéves koromban, Székesfehérvárott, a reáliskolában már

n