Magyar Hírek, 1955 (8. évfolyam, 4-8. szám)

1955-02-19 / 8. szám

zunk mai igazgatójával — már megbeszélte, hogy mit fog zongorázni.

De ennél becsesebb az a levele, melyet az én érdeklődésemre írt Hitler hatalomrajutása előestéjén, a kapitalista világválság és munkanélküliség nyomasztó atmoszférájában.

At-átnéztem olykor a Nyugat tiszteletpéldányosainak listáját. S meglepetve láttam, hogy Bartók címszalagja hiányzik. Levelemben megkérdeztem, hogy a kiadóhivatal mulasztása miatt mióta nem kapja a folyóiratot, mert pótolni akarjuk a hiányzó számokat, esetleg évfolyamokat. Erre a következő levelet küldte:

„Január 22-ről kelt becses soraikra válaszolva, nagyon köszönöm szíves figyelmüket. De az igazság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy én sohase voltam tiszteletpéldányos, hanem rendes előfizetője folyóiratuknak. Nem tudom pontosan: 2 vagy 3 évvel ezelőtt voltam kénytelen kilépni az előfizetők soraiból, tekintettel a kedvezőtlen időkre. Talán ne tessék fáradni a régi évfolyamok elküldésével, már csak azért sem, mert most nem tudom pontosan megmondani, milyen évfolyamok hiányoznak. Ellenben, ha most beiktatnak a tiszteletpéldányosok közé, azt hálás köszönettel fogadom.“

„Tekintettel a kedvezőtlen időkre“. Még egy Bartók is érezhette ezeknek az időknek szörnyű nyomását, s tetejében

Bartók Béla szobra Beck András Kossuth-díjas szobrászművész alkotása

még a Horthy-korszak kultúrarombolását. És még előbb? Az „áldott“ ferenezjózsefi kor?

„Van a Zeneakadémián — írta Nagy Endre a Nyugat-ban, a kilencszázas évek elejére emlékezve — egy csodálatos ifjú, tizenkilenc éves, Bartók Bélának hívják, a tanárai azt jósolgatják róla, hogy ő lesz az új zene prófétája és ez azI ifjú nyomorog. Kenyéren és szalonnán él. Gerő Ödön mesélte, hogy nyomban neki is láttak az embermentésnek és ... sike9