Magyar Hírek, 1955 (8. évfolyam, 4-8. szám)
1955-02-19 / 8. szám
rült néhány gazdag bankárral megértetnünk, hogy micsoda dicsőség lesz a számára, ha valaha elmondhatja, hogy a nagy Bartók Béla tanította a leányát zongorázni. Összeverbuváltunk neki néhány leckeórát, fejedelmi honoráriumot, harminc koronát alkudtunk ki érte óránként és Gerő Ödön jóságos örömmel rohant el Bartók Bélához a jó hírrel. Bartók Béla fölháborodva utasította vissza. Hogy ő elkényeztetett kisaszszonykákat tanítson pötyögtetni? Soha! Gerő Ödön dadogva magyarázta neki, hogy csak néhány óráról van szó, ez semmiesetre se zavarhatja művészi munkájában és sok pénz forog kockán, — legalább nem kell ezután nyomorognia. Bartók tágra meresztette a szemét. Hogy ő nyomorog? Hát ezt ki találta ki? Kinyitotta a szekrényét, kivett belőle egy pohos kenyeret és egy hosszú rúd szalonnát, megmutatta, hogy legalább két hétre való ennivalója van még. Hogy ő nyomorog? Nevetséges! Mindene megvan, ami a szimfóniacsináláshoz kell.“ * A Nyugat 1930-tól Móricz Zsigmond ötlete nyomán, Nagy Endre konferálása mellett a mai Béke-, akkori Britanniaszálloda különtermében irodalmi esteket rendezett hetenként egyszer. Az egyik estén Bartók is odaült a zongorához, _hogy a Nyugat baráti körét megtisztelje a játékával. És ennek az estnek befejezte után történt, hogy engem a bizalmával anynyira kitüntetett. Rajta is, rajtam is már télikabát volt. Ügy látszik, észrevette csodálkozó tekintetemet a szép bundáján. S akkor elmondta, hogy 1929-ben Moszkvában kapta, ahol a leglelkesebb közönség előtt zongorázhatott. De mindgyárt utána ezt is: „Megkaptam én is Horthyéktól a Corvin-koszorút. Utána az az értesítés várt, hogy menjek el a kabinetirodába és köszönjem meg. Nem megyek el és nem is fogom megköszönni.“ Mit mondhatnék még el róla? Az csak természetes, hogy amikor 1935-ben a Kisfaludy Társaság egy harminc év előtti művéért a Greguss-éremmel tüntette ki, ő visszautasította ezt a tüntető „kitüntetést“. Az is természetes, hogy az első fasiszta-törvény elleni tiltakozást csak ketten, ő és Kodály írták alá a zeneköltők közül. Az is természetes, hogy a fasiszta német és olasz rádióknak megtiltotta, hogy műveit sugározzák. S végül az is természetes, hogy Budán az a Fehérvári-út, amelyen Horthy lovagolt be siófoki rémtettei után a fővárosba s melyet Horthy Miklós útnak kereszteltek el a fehér terror idején, a felszabadulás után új nevet kapott s éppen az ő nevét: a Bartók Béláét. Mert ő és Kodály: ikercsillag a magyar zeneművészet egén. 10
