Magyar Hírek, 1955 (8. évfolyam, 4-8. szám)

1955-01-22 / 4. szám

KÉT MAGYAR TUDÚS — PARAGUAY KORAI TÖRTÉNETÉRŐL

A Kolumbusz-előtti Amerikáról tulajdonképpen igen kevés tör' ténelmileg hiteles adatot ismerünk: még XVI. századi problémákra nézve is az archeológusok feltevéseire vagyunk utalva. A gyarmat’ Amerika történelme is sok tekintetben ismeretlen: a forrásanyag csaknem kizárólag a gyarmatosító európai államok levéltáraiban porosodik. A sok amerikai rejtély legnagyobbja: az egykori spanyol La Platai és a Perui Alkirályság belsejében a XVII. század elejétől a XVIII. század derekáig fennállott és a spanyol közigazgatástól valójában független jezsuita „állam“ élete. A paraguayi jezsuita telepek életéről Európában egymásnak homlokegyenest ellentmondó beszámolók és röpiratok voltak forgalomban.

Annál értékesebbek a napfényre került hiteles beszámolók. Nagyon kevés ilyet ismerünk: három könyv — jezsuita szerzőktől, a generális jóváhagyásával, Salvador Manquez spanyol tisztviselő — és Henke Tádé magyar exjezsuita egymástól független jelentései a Consejo de las Indias, a sp»any of gyarmat-ügyi főhatóság levéltárában, mindkettő az 1755. évből. Mindössze ez az öt forrás áll a kutató rendelkezésére, ha a délamerikai kontinens Brazíliától délre eső szárazföldi részének — a mai Argentina felének, Peru harmadának, egész Bolíviának és Paraguaynak — másfélszázados történelmére kíváncsi.

Ezidén kétszáz éve, 1755-ben vonult be a madridi szerződés (1750.) rendelkezései alapján a spanyol katonaság Asunciónba, a jezsuiták senki által nem látogatott fővárosába. Ez a jubileum időszerűvé teszi, hogy megmlékezzünk arról a két magyar szemtanúról, akik becses értesüléseket közöltek az utókorral a jezsuita gyarmat életéről.

Uder Xavér Ferenc (1670—1752), a nagyszombati jezsuita rend^ ház tagja, a rend megbízásából 1718 és 1739 között Paraguayban működött. „Paraguay“ fogalmán a XVIII. században még a jezsuita missziós terület egészét értették: Éder állomáshelye mai földrajzi fogalmaink szerint a perui-boliviai határvidéken volt. Reductio Moxitana, Moxa-telep néven említi Éder, nagyon részletes térképeken ma Las Moxas megjelöléssel szerepel. Itt töltött huszonegy évéről naplót vezetett és naplóját visszatértekor magával vitte Nagyszombatba. Trópusi betegségektől kínozva, tizenkét esztendei munkával, jegyzetei alapján megírta ma is forrásértékű és gyakran idézett művét a moxa-indiánok tartományáról. Éder tudós volt: alaposan, körültekintően, feltétlenül hiteles bizonyítékok alapján dolgozott. Feltárta a moxa-vidék földrajzát, a moxák

18