Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)

1954-12-25 / 52. szám

Hírek a viagyar népi demokráciából

0

nyiotokat. Mi elestünk a harcban, de nektek más életetek lesz.

Bocsásd meg, hogy nem olyan ember vagyok, aki könnyezik az élete végén,' hanem bátor és kész' vagyok a halálra, Kis Ilám,

Bici, kis André és Odette és mindahányan, akik kedvesek nekem! Legyen annyi jó a ti életetekben, amennyi az enyémből hiányzott. Utoljára ölellek mindnyájótokat. Ezer csók.

Glass Imre

RAZSÓ IMRE LETT AZ EURÓPAI GAZDASÁGI BIZOTTSÁG MEZÖ-gazdasAgi gépesítési munkacsoportjának elnöke

Az elmúlt héten ülésezett Genfben az Európai Gazdasági Bizottságnak a mezőgazdaság gépesítésével foglalkozó munkacsoportja. A munkacsoport elnökévé egyhangúlag a magyar küldöttet, Rázsó Imre egyetemi tanárt, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet vezetőjét választották.

Hazaérkezésekor Rázsó Imre a következőket mondotta:

— Ügy gondolom, hogy sikerül az európai államok között tudományos és technikai vonalon állandó együttműködést kialakítani. Egyesült erővel a tudományos és a technikai tapasztalatok kicserélésével gyorsabban sikerül majd megoldanunk a mezőgazdaság gépesítésének égető problémáit. Megállapodtunk abban, hogy csoportunk elsősorban a gabonabetakarítás, a takarmány-konzerválás és a tejtermelő gazdaságok gépesítési kérdéseinek kidolgozásával kezdi meg munkáját.

A HIDAK FIGYELMEZTETNEK

Mihailich Győző dr., akadémikus, a műszaki egyetem hídépítéstan tanszékének Kossuth-díjas professzora ott volt minden Duna-hídunk újjáépítésénél. A tervező és kivitelező mérnököknek — legtöbbjük egykori tanítványa — tanácsokat, segítséget, támogatást adott. Ott volt az épülő hidaknál, hogy nagy tudásával előbbre vigye az építés munkáját. S most, amikor a német militarizmus újjáélesztésének gonosz tervét akarják megvalósítani, a tudós professzor is felemeli szavát:

— Joggal voltunk büszkék mi, magyaiok szép Duna-hídjainkra, ezekre a nagy alkotásokra. A Lánchíd Budapestnek nemcsak egyik legkiválóbb építészeti remeke, hanem olyan művészeti alkotás is, amelyhez fogható kevés akad a világon. Az Erzsébet híd 290 méter hosszú nyílással ölelte át a Duna két partját, s Eur ipának legnagyobb egy nyílású lám hídja volt. Ezeket a nagyszerű műveket a német militarizmus barbarizmusa — vad dühében — felrobbantotta, hullámsírba döntötte. Az a Pest-Buda, amely Széchenyi eszméje nyomán hét évig tartó kemény küzdelemmel 1849. november 20-án — a Lánchíd avatása napján — valóban Budapest lett, főváros, az ország szíve, az esztelen vadság következtében tíz évvel ezelőtt újból kettészakadt.

— S milyen nehéz volt újból megteremteni az összeköttetést a város két része között. Érdemes éppen ezekben a napokban emlékezni a Kossuth-híd építésére. Nem állt rendelkezésünkre elegendő fa és vas, nem volt megfelelő felszerelés sem, az idő pedig sürgette a híd építését. S éppen emiatt — például a pillérek alapozásánál — újszerű megoldást kellett alkalmazni. A mérnökök vállalták ennek gyors kidolgozását, a munkások pedig sokszor éhesen, lerongyolódva, faggyal és jéggel dacolva, jeges, hideg dunai szélben hegesztették a csöveket, építették a hi-