Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-11-27 / 48. szám
Hírek a magyar népi demokráciából 29 fens beszámolt a gróf üzenetéről a főispánnak. Az azt mondta, hogy hát akkor ki kell menni hozzá. A referensnek azonban, aki maga is dzsentri-ivadék volt, csak éppenhogy elszegényedett, ez sehogysem akaródzott. Nem akarta mégsem ennyire lejáratni a maga és az állam tekintélyét. De a Tiszák nagyon nagy urak voltak, ami kitűnik abból, hogy a főispán fogta az aktákat, mondván: hát, ha te nem mégy, kénytelen vagyok én menni. Erre már a referens is meggondolta magát — és a megyeháza kiszállt a grófhoz. Ugyanezt megcsinálta ez a magyar mágnás az egyik minisztériummal is. No, és ahhoz mit szólhatunk, hogy volt egy másik gróf, aki ha bejött a megyéhez vagy akármilyen hivatalba — nem vette le a kalapját és senki sem merte figyelmeztetni.. . * Lefelé persze egészen más hangot ütöttek meg a „nagyságok“ előtt a hasukat behúzó közigazgatási tisztviselők. Jó példa erre Losonczi Mihály bácsi esete. Losonczi Mihály, a barcsszilonicspusztai Vörös Csillag termelőszövetkezet elnökének, a többszörösen kitüntetett Losonczi Pálnak az édesapja, akkoriban a somogymegyei Bolhó községben lakott. És ebben a községben — ezt tudni kell a történethez — a báró Solymossy-birtok tiszttartója, Márton László, volt az atyaisten. Egy késő ősszel váratlanul hívatta a párholdas Losonczi Mihály bácsit dr. Székely Ferenc főjegyző: — Hallja csak — kezdte —, maga tartozik még egy csomó adóval. Losonczi bácsi pontosan tudta, mivel van elmaradva, nem értette hát, honnan ez a nagy hátralék. — Hát, hogy létezik az, kérem — döbbent meg a meglepő összegen —, tudom én, mivel vagyok vissza! Mire pontosan ez volt a főjegyző válasza: — Hát a krepdesinruha a lányán? Arra telik? Ha a lánya a tiszttartóné nagyságos aszszonyt akarja utánozni, akkor fizessen! Aha! Ez volt tehát a „bűn“! Hogy Losonczi Katus, amikor a hónapos munkából, a szomszéd megyéből hazajött, bátorkodott nehezen szerzett keresetéből egy sokkal gyengébb minőségű, de véletlenül hasonló mintás ruhát vásárolni. Biztosan a „kúria“ ablakából látta meg a tiszttartó úr neje, aki úgylátszik semmiképp nem tűrhette, hogy egy „közönséges parasztlány“ ugyanolyan „toalettben“ járjon, mint ő. ♦ Az elmúlt napokban Dudaron jártam, s láttam azt a szerető gondoskodást, amivel az ottani tanács a bányászok gyermekeit körülveszi. Mit tapasztaltam én ellenben még nem is olyan régen, alig másfél évtizeddel ezelőtt, egy körorvosi rendelőben. Az orvos
