Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-11-27 / 48. szám
Hírek a magyar népi demokráciából 19 teszi — nem dicsekedni akarok. Dehát dicsekvés ez? Nem. Ezek a tények arról vallanak, hogy Készéi János nem kímélte erejét, idejét, helytállt a falu életében, s alakította annak szellemi harcát, s közben nem hanyagolta el soha egy pillanatra sem az iskolát. És mégis ez az ember — amikor a szűklátókörű ifjúsági vezetők egy időben mellőzték, nem igényelték a segítségét — megsértődve félreállt. Magára hagyta az ifjúsági szervezetet — egy kicsit dacból is. Lelke mélyén azonban fájt neki a visszahúzódás. Szabadulni akart ezektől az érzésektől — próbált minden erejével a tanítványainak élni. így emlékezik vissza erre az időre: — Csak az iskolának éltem. Dolgoztam sokszor hajnalig. Eszközöket készítettem iskolai kísérletekhez, nem nyugodtam bele, hogy rosszul van ellátva az iskola, gépeket fabrikáltam, kísérletezgettem, hogy a természettudományos nevelést ne tegye semmivé a hiányos szertár. Nem tagadom, szép eredményeket értem el és itt mondom el kedves tanáromnak, Tóth Ferencnek, örülök, hogy tanító lehettem, államunk méltányolta munkámat, jutalmat kaptam, nemrégen pedig körzeti igazgató lettem. — Nehéz osztatlan iskolában tanítani. Tudom, nagy probléma a városi és a falusi iskolák közti különbség eltüntetése. Én megpróbáltam néhány dolgot, amivel színvonalasabbá, lehet tenni az osztatlan iskolában is a nevelőmunkát. A csendes órán. gyakran adok a gyerekeknek egy-egy kísérletet feladatul. Földrajznál minden órán ötperces topográfiai ismétlést tartunk, s a fogalmazási készség fejlesztésére is megragadok minden kínálkozó alkalmat. Egy-egy élmény leírása, egyegy sajátos fogalmazási feladat, vagy a szinonim-szavak gyűjtése, néha még külön feladatként is szerepel. Készéi János, ez a kiváló pedagógus, aki minden erejét, szívét az iskolának adta, most kilépett az iskola szűk falai közül. Ö a falu népfront-bizottságának titkára. A lakosság tiszteli, becsüli —- bíznak benne. Apró-cseprő bajaikban szívesen veszik a tanító véleményét. A faluban így beszélnek róla: „Biztos kezekben nálunk a népfront ügye. A mi tanítónk megértő, igazságos ember. Jó, hogy őt választottuk. Segíteni is fogjuk mindenben.“ Ö maga tervek özönét hordozza. Néhányat el is mondott a népfrontbizottság megalakulásakor a falu dolgozói előtt. Létesítsenek faiskolát, hogy gyümölcsöskerttel gazdagodjék a falu, bővítsék a kultúrotthont, meg a könyvtárat. . . Készéi János az az ember, aki már eddig is bebizonyította, hogy tud szépet, nagyot alkotni, szereti a faluját. Az általános iskola igazgatója most újult erővel fog munkához, hogy egész Várkesző tanítója lehessen, ■ J/Jés Jenő
