Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)

1954-11-27 / 48. szám

Hírek a magyar népi demokráciából

17

A Rába mentén húzódik meg szerényen Várkesző. A folyó innen alig egy kilométernyire kanyarog. A kis falu csendes ilyenkor, azt hinnéd: kihalt. Az emberek kint dolgoznak a földeken, mert bizony szorítani kell az őszi munkát, nagyon visszavetett mindent a gyakori eső. De máris zsivaj űzi el a délelőtti csendet, az iskolából tódul az udvarra a zsibongó gyermeksereg. A házak felett víg kacaj árad szét, egy-egy foszlánya eljut tán a szülőkhöz is, a közeli mezőkre.

Az iskola — mint később Káposztás Mária dolgozatában

olvasom — „kívülről ridegnek és komornak látszik. Pedig belülről nagyon kedves.“ Ott ülnek példás rendben a gyerekek a padokon. A tanító, Készéi János sétál a padok között, sorra adja a kérdéseket, s körülötte a gyerekek, kezük szakadatlanul a levegőben, mindenáron közölni akarják, hogy tudják ám a választ. Jó elnézni ezt az osztályt, végighordozni tekintetünket a csodálatos tájakat sejtető falitérképen, a szemléltető ábrákon, jó érezni az új iskola hangulatát. Horváth László dicsekedve írja: „Én egész életemben szerettem és szeretek

,Szeretek iskolába járni...'