Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)

1954-11-27 / 48. szám

16

Hírek a magyar népi demokráciából

ÉGÉ BUDAPESTI MIIEKEN MUNKÁJÁROt, ELEIÉRŐL BESZÉL

A divatbemutató közönségének egy része gyakran gondol arra, hogy nem valami kellemes érzése lehet egy manekennök. Néhány percre kedvesen mosolyogva megjelenik a legújabb kreációban, azután eltűnik és az öltözőben leveti azt a ruhát, amelyben olyan csinos volt.

Először erről beszélgetünk Gáspár Olgával, az egyik budapesti áruház manökenjével.

— Mikor egy-egy divatbemutatón öt-hatféle kreációban is megjelenek a közönség előtt — mondja mosolyogva —, elsősorban az a kívánságom, hogy a bemutatott ruha sikert arasson. Különösen az olyan ruhánál kívánom ezt, amelyben az én munkám is benne van.

Hamarosan kiderül, hogy Gáspár Olga nemcsak maneken, hanem részt vesz a modellek tervezésében és elkészítésében is.

— Régen általában úgy volt, hogy egy maneken csak bemutatta a ruháikat — meséli a csinos lány —, de most már másképpen van. Én magam iparművészeti gimnáziumot vé-Gáspár Olga ruhát tervez az áruház egyik vevőjének

geztem, megtanultam a divattervezést. Utána megtanultam varrni és csaik azután lettem maneken. Nincs olyan maneken Budapesten, aki legalább varrni ne tudna tökéletesen, legtöbbje azonban divattervező is. Ezért egy tervező manekennek az a vágya, hogy a kreációja sikert arasson.

Gáspár Olga, a Budapesti REX textiláruház divattervező osztályán dolgozik. '

— Miután a nők az áruházban megvásárolják a ruhaanyagot — mondja Gáspár Olga —, kívánságukra mi a tervezőosztályon ingyen megrajzoljunk a számukra legmegfelelőbb ruhát. Van olyan eset, hogy egy vevő számára két kreációt is elkészítek, hogy megkönnyítsem a választást. A ruhatervezésnek ez a formája igen kedveltté vált, mert amellett, hogy ingyenes, mi a nők számára a legutolsó divatot alakjuknak, egyéniségüknek megfelelően alkalmazzuk.

Gáspár Olga ezután az életéről beszél:

— Huszonnégy éves vagyok. Vőlegényemmel egy üzemi divatbemutatón ismerkedtem meg. Ugyanis Budapesten nemcsak meghívott közönség előtt tartunk divatbemutatót, hanem kimegyünk olyan üzemekbe is, ahol sok nő dolgozik. Az a cél, hogy a dolgozó nők is divatosan öltözködjenek. Az egyik ilyen üzemi divatbemutatón megismerkedtem egy elektrotechnikussal. Megkedveltük, megszerettük egymást. Munkaidő után gyakran járunk színházba, hangversenyre, moziba, espresszóba; sokat sétálunk. Szeretjük a jó könyveket, a zenét. A szüleimnek is tetszik a fiú, ami azért is fontos, mert amíg lakást kapunk, a szüleimnél lesz az otthonunk.

— Ez évben engem nemcsak az az öröm ért, hogy megismerkedtem vőlegényemmel, hanem az is, hogy a szakbizottság négy kreációmat az export kollekcióba is felvette.