Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)

1954-11-27 / 48. szám

12

Hírek a magyar népi demokráciából

Akit a tanyák népe jelölt...

KICSIKE HÁZ a ceglédi határ homokvilágában; takaros hajlék — palatetős, nagyablakos, magasküszöbű. Ebben lakik férjével, öt gyermekével Gál Jánosné. Távolban, közelben, amerre ellát a szem, a Homokpuszta szétszórt házai fehérlenek. Szürke, ködöt szitáló, aprószemű esőt hullajtó novemberi ég; a délután máris sötétedik. Néma, mozdulatlan a táj; hanem a Gálék portája körül repdesés, csipogás veri fel a csendet. Vacsorának való csirkét hajkurásznak ottan.

Kárál a felvert baromfi, repül a toll — s közben csak megfogják azt a húsos kis jércét, egy pillanat, s élte is megszakad; aztán anya meg lánya be a házba.

Nemsokára jönnek haza a Vörös Csillag termelőszövetkezetből az emberek; Gál János meg ifjabb János, a legényfiú. Azokat el kell ám látni rendesen! Bizony elkéstek egy kicsit a házimunkával.

— Mert megint a más bajában szaladgált édesanyám ... — nyelvel a nagylány —, hol a Szabóék tehene, hol a Kisék tojásbeadása, most meg a Vörösék dolgában lót-fut. Jó, hogy ide nem vesszük mind a tíz gyereküket.

— Ej, hogy ilyen nagyszájút neveltem én ... Várj Csak, a Pistád ellátja majd a bajodat, ha elvesz!

Hetykén, frissen száll a leányka hangja:

— Kiadom én annak az útját hamarább!

Éles a szava, de vidáman, játékosan csillog a szeme; dehogyis haragszik reá az anyja. Ismeri, tudja, hogy kész a segítségre ő is. Nemhiába anyja lánya. A dologban sem marad el.

Hanem a szája be nem áll:

— Tegnap meg gyűlés megint. Tizenhárom kilométer innét a ceglédi tanácsháza, édesanyám meg csak be, gyalogosan. Mintha nélküle meg se lehetne az a gyülekezet. Négy esztendeig nem volt elég a tanácstagság? ... Most megint arra jelölték. Már azt hittem, kimarad belőle, aztán mást választanak, dehát ezeknek a tanyasiaknak nem kell senki, csak az Erzsi néni. .. Az a mindenük, a dajkájuk, ügyvédjük, jóbolondjuk. Nélküle már meg nem lehetnek. Mintha édesanyámnak nem lenne elég a maga családja. Hogy egy ilyen idős asszony ... — s csak mondja, egyre mondja a magáét.

AZ „IDŐS ASSZONY“ a 35 éves Gálné piros, kemény húsú arcán gödröcskébe gyűlik a mosoly. Fiacskájára pillant, felkapja, megtáncoltatja a levegőben. Közben nagylánya felé szól:

— Beszélj, csak beszélj ...

Derű van a korholásban. Hiá->