Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-11-13 / 46. szám
28 Hírek a magyar népi demokráciából rültséget kelt“.) Vannak olya•• nők, akiket felülről nyomnak. Engem alulról hozott föl polgártársaim megtisztelő bizalma, szeretete, törhetetlen ragaszkodása. — Mi a jelszavad? — „Munka.“ — Végre. Eddig legalább száz különböző foglalkozású emberrel beszéltem. Kazánfűtőkkel, utcaseprőkkel, napszámosokkal is. De ezek csak a „pihenés“-t emlegették. Engedd, hogy megbámuljalak. — Parancsolj. Megszoktam. — Es mi ez a munka? —- Pillants be a postámba. Huszonhét levél egy nap. De néha ötven is. Az egész megye, minden hatóság, minden hivatal rám fekszik. Ez azt kéri, hogy a forgalmi adóját hozzam rendbe, az trafikot sürget, italmérési engedélyt, rokkantnyugdíjat, amaz fogorvosi műtermet rendez be s tőlem vár tanácsot. Választóim már hajnalban kiráncigálnak az ágyamból. Kérvényekkel árasztanak el. Egész délelőtt talpalok a minisztériumokban, tárgyalok az előadókkal, veszekszem az államtitkárokkal. Aztán diák-mozgalmak, hősök emléke, sorsjegyek, gyűjtőivek, iskolaavatások, harangszentelések, esküvők, keresztelők, disznótorok. Mindent tudni kell. Mindenütt ott kell lenni és mindenütt enni. — Mindenütt ott lenni és enni, mindenütt hinni és inni: hogy bírod ezt? — Bírni kell. — Legalább megbecsülnek? — Még ha megbecsülnének. (Sóhajt.) De az emberek hálátlanok. Azelőtt, ha fölszálltam a vonatra, mindenki tudta, hogy ott utazom. Most még a kalauz se vesz észre. Csak a hivatalokban előzékenyek még. A régi tekintélynek vége. — Minek tulajdonítod ezt? — Annak, kérlek alázatossággal, hogy újabban néhány tartalmatlan, nagyképű fráter is bekerült a parlamentbe. — Ne mondd. (Rámeredek.) — Meg annak, hogy ma a választók is vegyesek. Látják, hogy a magukszörű alakok is képviselők lehetnek. — Mibe került a mandátumod? — Az enyém? Semmibe. Nem volt ellenjelöltem. — Mi az a „semmi“? 4000 pengő. Csak az üzemi költség, zászlókra, kocsikra, meg azoknak, akik az ajánlótokat összegyűjtötték. Vannak 80.000 pengős mandátumok is. Ha az ellenjelölt pénzes és ,.dolgozni“ kell. (Fölkelek.) — Hová sietsz? — Haza. — Haza... Haza... (Ellágyulva mondogatja ezt a szót, melyet következetesen nagybetűvel ejt ki és két z-vel ír. Kikísér az előszobába. Itt annyi szarvasagancs lóg, mintha összes házassági emlékeit összegyűjtötte volna. Elhalmoz gépies kedvességével, melyet
