Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-11-13 / 46. szám
Hírek a magyar népi demokráciából 15 kább apróbb történetek, epizódok emberekről, eseményekről, kortársaimról. „Kis Pantheon“ címmel fog megjelenni. Szól a csengő, megérkezik Czimer József, a Petőfi Színház dramaturgja, hogy átvegye és megbeszélje a „Hamupipőke“ utolsó oldalait. Mi pedig — búcsúzóul — egy pár sort kérünk — mutatóba — „Hamupipőkéből“? Heltai Jenő belelapoz a kéziratba és kiemel egy lapot. — Talán ezt a pár sort, az előjátékból: A jót, kié a lelkem és a testem, Akit szeressek, azt, aki szeressen, Szépítse életem, száz gondomat elűzze, A lányt aki boldogan megy értem vérbe, tűzbe, Mondd, hol találom meg tíz perc alatt? . .. Hogy hol és hogyan találja meg Tulipán királyfi ezt a lányt, kiderül majd a bemutatón ... HELTAI JENŐ: J.ulipán kíráhj-fí dala a Hamupipőke c. mesejátékból Hiába járóin ezt a bús világot, Hajszolt a sors mindég tovább, tovább. De soha semmi jóval meg nem áldott, Hiába járom ezt a bús világot, Rómát, Velencét, Párizst, Pádovát. Jártam sok iskolát, mint szorgalmas diák, Tanultam ezt meg azt, hozzá emezt, amazt. De csókot és tavaszt, Jaj,- egyik sem fakaszt. Sokat tudok, de hát mit ér a sok? Arról, mi legszebb, semmit sem tudok, A szerelemről semmit sem tudok. Balgán bolyongok, én magányos árva, De sose látott szépet a szemem. Még nem találtam hű és jó leányra. Balgán bolyongok, mint magányos árva. Ma sem tudom még, mi a szerelem. Jártam sok iskolát, mint szorgalmas diák, Mértani, rethorikát és geográfiát, Tanultam sok bölcsészetet, jogot. De rajtam nem fogott, A szívem nem dobog, Sokat tudok, de jaj mit ér a sok, A legszebbről még semmit sem tudok, A szerelemről semmit sem tudok.
