Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-08-28 / 35. szám
26 tiirek a magyar népi demokráciából DALNOKY VIKTOR »Dr. Dalnoky Viktor fogorvos« — olvasom lakása ajtaján. Csak így szerényen: »fogorvos«. őmaga nyit ajtót, fürgén és szívélyesen tessékel befelé. Otthonában csak úgy rajzanak az emlékek, az ember valósággal eltéved az évtizedek, sőt évszázadok ereklyéinek rengetegében. A múlt és a jelen egymásbafonódása különös légkört teremt a nagynevű művész szobájában. Emitt a falon egy múltszázadbeli plakát: a Nemzeti Színház utolsó operai előadását hirdeti, Dalnoky Béninek. Dalnoky Viktor tenorista édesapjának a szerepléséről. Odább Herman Lipót festménye Dalnoky Viktorról Papageno szerepében. Aztán ifjúkori képek serege: hódító Escamillo, szenvedélyes Tonio és a konzul a Pillangókisaszszony hajdani előadásáról. Régi. kedves fényképek: Bajor Gizivel. Márkus Emíliával, Hettyei Arankával, majd minden átmenet nélkül a »gyémántdiploma«, amelyet hatvanéves orvosi .jubileumára kapott 1952-ben. Dalnoky Viktor fogorvos, Operaházunk hírneves baritonistája és főrendezője több mint egy félévszázaddal ezelőtt is művész es doktor volt már. Beszélgetés közben csak úgy röpködnek körülöttünk az évszázadok, két emberöltőnek is dicséretére váló évfordulók. Nem szívesen írom le hány éves. Szalad a lépcsőn, felugrik a mozgó villamosra, délceg, vidám és temperamentumos. Hogy ezen a nyáron ünnepli nyolcvankilencedik születésnapját, arról nem beszél. Ez mellékes körülmény számára. Ennél sokkal érdekesebb, hogy ma is aktív orvos, a Csengery-utcai szakorvosi rendelőintézetben dolgozik: vényellenőrző főorvos. Operaénekes és fogorvos egyszemélyben — nem mindennapos érdekesség. Ez a kettősség végigkíséri 18 éves kora óta. — Apám is, anyám is énekes volt — mondja. — Apám vált az első Mime a Walkürben, amikor Mahler tanította be Operaházunk együttesét. Anyám, színpadi nevén Conti Franciska, annak a kitűnő társulatnak volt a tagja, amely egykor Debrecent, Kolozsvárt és Nagyváradot járta. Amikor érettségi után bejelentettem apámnak, hogy énekes akarok lenni, felháborodott. »Nézz valami rendes foglalkozás után« — mondta keserű öngúnnyal. Ekkor iratkoztam be az orvosegyetemre, de az éneklésről sem mondtam le. — Miért éppen fogorvos lett? — Mert az volt az egyedüli orvosi szakma, amelyet össze tudtam egyeztetni az énekléssel. Mind a két foglakozásomért rajongtam és rajongok ma is. Reggel 8-tól Vall-ig rendeltem, aztán az Operába siettem, ahol kettőig próbáltam. Ebéd után 6-ig ismét rendeltem, mert régen az operai előadások nyolckor kezdődtek. Amikor az egyik munkába belefáradtam, felfrissített a másik.
