Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-08-28 / 35. szám
14 Hírek a magyar népi demokráciából denki így él? — Aki jól dolgozik, igen — hangzik a válasz. De azért belátogatunk még egy közeli lakásba is, s a vendégek nemsokára már egy második tatabányai ismerőstől köszönnek el sugárzó arccal, meleg kézszorítással. A kórház a következő állomás, a korszerű koraszülöttgondozó. A vezető főorvos büszkén kalauzol: csaknem teljesen megszűnt a koraszülöttek halálozása! A szülésre váró leendő mamák, akik eleinte meglepetéssel néztek a népes látogatócsoportra, már köszönik a virágcsokrokat, s bár a vendégek egy kukkot sem tudnak magyarul. se a tatabányai asszonyok franciául — nagyszerűen megértik egymást, öleléssel, csókkal búcsúznak. — Megismertük a békés, szabad életet — mondja a kirándulás végén Lucien Píron, a francia küldöttség vezetője. Búcsúzunk. A tolmácsok közbejötté nélkül is olyan barátian. mintha heteket töltöttünk volna együtt. S a francia mondatok közül kicsendül egy kissé különös magyarsággal ejtett szó: »Jószerencsét!«. Maurice Debat búcsúzik így, a küldöttség egyetlen bányásztagja. (Népszava) TESSEDIK SÁMUEL (1742—1820) A magyar iparoktatás elsősorban pedig a gazdasági szakoktatás méltán tekinti atyjának Tessedik Sámuelt, aki a XVIII. században forradalmi gondolataival, a magyar ipar és mezőgazdaság fejlesztésével, korát messze meghaladó tevékenységével, a magyar dolgozó népre, a magyar paraszti sorsra hívta fel a figyelmet. Tessedik Sámuel 1742 áprilisában született a pestmegyei Albertiben. Iskolái elvégzése után az értelmes, de szegény sorsú gyermekek sorsában osztozik, hét évig nevelő a gazdag pozsonyi gyermekek mellett. 1769-ben Szarvasra kerül evangélikus lelkésznek, ahol megismerkedik a falu népének nyomorúságával. Önéletrajzában erről így ír: „ .. • találtam . . . hamis néphitet, babonaságot, előítéletet, ferde vallásos nézeteket, melyek a földmívelő nép lelkében sötétséget, a szívekben aggodalmat és az életben nyomort tenyésztenek . .. találtam együgyüséget, ostobaságot, bizalmatlanságot még a leghasznosabb javaslatok iránt is, naivságot, gonoszságot, rögzötiséget és hiányt még a legszükségesebb dolgokban is.“ Tessedik élete céljául a magyar paraszti sors megjavítását tűzte maga elé. Világosan látta a tennivalókat — s bár semminemű támogatást nem kapott — önerejéből állt neki e hatalmas feladatok megoldásának. 1784-ben jelenik meg könyve „Der Landmann in Ungarn“ címmel. Könyve kiadásával „a paraszti műveltség magasabb
