Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)

1954-08-28 / 35. szám

Hírek a magyar népi demokráciából 5 SZABÓ PÁL: <==^eW6€ a r /lÓKanwÜV ÚGY SZERETEK megbújni néha a szülőföldem mélyén, mint gyer­mekkoromban az édesanyám keblén. Ha nagyon elfáradok, ha beborít a: okból való vagy oknélküli szomorú­ság, haza jövök, ahol a lélek első emlékezéseire ma is olyan megértőn borul mind a négy égtáj. Nagy föld ez. S csodálatos a nép. amely lakja. Mindazonáltal soha nem indult még el innen nagy, világra szóló törté­nelem. mert ereje, szépsége mindig befelé való volt. Vajmi kevés csöp­pent belé a világba. Pedig a ma­gyar szellem legnagyobbjai ezen föld szülöttei voltak: Bessenyeitől egészen Ady-ig. Alig hogy felieb­­beüthették való életének egyik sar­kát. A nép nagy ereje önmagába hullott újra és újra vissza, mint ahogy a rét őszi avarja ágyat vet a zsenge jövendőnek. Nagy tájak ölel­kezése ez. Minden táj izzó fényfolt a magyar világ Atlaszán, az elhatá­rolódást nem a közigazgatási határ jelzi, hanem a nép. Úgy léphetsz egyik színpompáról a másikra, mint ahogy az ember állal lép az árkon vagy a barázdán. Kemény volt a nép, mint a kő, s mégis éktelenül nagy volt a nyomorúság, nagyurak birtoka volt ez, s nagy grófoké, pe­dig a termőföld kiélt, s sivatagos. Az utak persze, itt se álltak meg se nagyuraknál, s grófoknál, hanem mentek, mentek és tanyák és faluk, városok rengetege volt az utak men­tén. A nyári határban bandukoló ember körül úgy záporozott a tücsök pattanása, mint az eső s ma annyi­ra zöld minden, hogy az a csoda, hogy az ég nem az, és traktordoho­­gástól remeg a levegő. A búzatáb­lák a jó szélben sietve érnek, a ha­tárok mélyében cséplőgépek búg­nak. Nagy idő, nagy emberi élet s megindult itt a nagy történelem. HÚSZEZER KATASZTRAUS HOLD sivatagos földet öntöz már itten a tiszalöki duzzasztómű, s en­nek nagyrésze rizsföld, s kisebb része kertészet. „Kertmagyarország“ Tiszántúlon növi ki legelőbb ma­gát, ma még húszezer hold, egy év múlva kétszázezer hold . . megyek és megnézem, honnan szakad ránk ennyi áldás. Eltűnő munkásbarakkok, melye­ket ideiglenesen építettek, emelke­dő, tömör falak, épületek, oszlopok, csattogó dömperek, teherautók, mér­nökök, munkások, vontatók, zúgó vizek, zsilipek, földhalmok, ez jelen pillanatban Tiszalök. A régi Tisza megvénült, nem kell, mint ahogy a gyermeknek nem kell a megunt játékszer. Nekünk új Ti­sza kell, S én állok az új Tisza partján, csak állok, s nézem a három rész­re szakadt folyó több méteres zu­hanását, nézem a roppant zsilipeket, a tartókat, a hidakat, a csaknem kész erőmű hatalmas épületét, csak né­zem szótlanul. Illene valamit mon­danom a mellettem álló építésvezető­nek, Kovács Dezső főmérnöknek, de nem tudok mondani semmit. TITÁNOK ALKOTÁSA EZ. A görög mitológiák keltek életre, pom-

Next

/
Thumbnails
Contents