Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-01-23 / 4. szám
Hírek a magyar népi demokráciából 11 nak voltak nagy érdemei. Őt is Forgács oktatta a szocializmus alapelveire. Ismerte sorstársai életét, ami keveset tanult, kitűnően elsajátította és ösztönös lázadása ilymódon tudatosaiddá lett. A szervezetben rövid idő alatt harcra került a sor Szántó Kovács János és a „mérsékeltek“ között. A megalkuvó Hegedű János elnökkel szemben Szántó Kovács János maradt a győztes. A földmunkások ettől kezdve az ő forradalmi irányítását követték. A korábbi önképző- és szakegylet helyébe Szántó Kovács megalapította az Általános Munkás Egyletet. A tagok száma hamarosan elérte az 1700-at, de a rendőrség nemi hagyta jóvá az alapszabályokat. A kéthetenként tartott gyűléseken többezren vettek részt minden alkalommal. A rendőrség nem nézte jó szemmel ezeket a gyűléseket, mert a parasztságra való hatásuk egyre érezhetőbbé vált. A munkát keresők régi szokás szerint vasárnap délelőttönként ellepték a városház előtti tarét. De most már nem nagyon süvegeitek meg a napszámost kereső gazdákat, sőt innen-onnan keserű kifakadások hangzottak el, vagy dühös pillantások meredtek a jóltáplált gazdák felé. A vásárhelyi szegényparasztak egyre erősödő mozgalmára a kormánysajtó is felfigyelt. A Budapesti Hírlap 1894. április 15-i számában gyalázkodó cikk jelent meg a hódmezővásárhelyi munkások ellen. A lap azt írta, hogy a város főterén százával, ezrével csoportosulnak a dologtalan munkások és lázító iratokat olvasnak. A lap szerint a város „intelligens“ elemei fel vannak háborodva, hogy a rendőrkapitány mindezt tűri. Póka rendőrkapitány dult-fult mérgében. Nagyon szívére vette a cikklet. Hiszen ő mindent megtett, amit felettesei parancsoltak neki. De úgy látszik, ez kevés. Majd megmutatja ő ezeknek a „disznó cucilistáknak“, hogy vele nem lehet kukoricázni. Hat nappal a cikk megjelenése után Póka László embereivel házkutatást tartott az egylet helyiségében. Az ott talált iratokat, könyveket és nyomtatványokat lefoglalta és elvitte. Egyúttal Szántó Kovács Jánost két társával együtt másnapra beidézte a rendőrségre. Másnap, mikor Szántó Kovács János társaival-együtt megjelent a rendőrségen, a rendőrkapitány elővette ravaszabbik ábrázatát. Ügy gondolta, egy kicsit „eljátszogat“ ezekkel az emberekkel, mielőtt rájuk reccsentene. Hamis mosollyal megkérdezte Szántó Kovácsot: — Mi újság a szocialistáknál? — Kapitány úr is tudja, hiszen kelleténél is jobban törődik a mi ügyeinkkel. A rendőrkapitány arca níegvonaglott, de megpróbált uralkodni magán, és így folytatta: — Talán sokallja? — Hát kevesebb is elég volna. Póka ordítani szeretett volna és rá akarta vetni magát erre a „szemtelen parasztira, aki így gorombáskodik vele. De türtőztette magát, mert amikor kitekintett az ablakon, hatalmas tömeget látott hullámzani a városiháza előtti téren. Szántó Kovács is kitekintett az ablakon. De őt nem a félelem ej
