Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-05-29 / 22. szám
8 Hírek a magyar népi demokráciából Vittorio Pozzo, ismert olasz labdarúgó szakember: — Nekem már többen mondták azt, hogy elfogult vagyok a magyarok mellett. A magyarok játéka azonban állandóan engem igazol. Nem lehet nem szeretni egy olyan csapatot, amely úgy játszik, mint a magyar. A mai játék csak megerősített abban a hitemben, hogy a magyarok fogják megnyerni a világbajnokságot. Wright, az angol csapat kapitánya : — Az egész magyar csapat kitűnően játszott, csatársora minden pillanatban veszélyt jelentett kapunkra. Hiába küzdöttünk lelkesen, nem tudtunk eredményesek lenni. Dr. Schwartz osztrák sportvezető: — Győzelmet vártam a magyar válogatottól, de nem ilyen arányban. Kitűnő labdarúgók a mi szomszédaink. Puskás, Kocsis és Bozsik művésze ennek a sportnak, de a többiek sem maradnak el mögöttük. Az angoloktól többet vártam. Játékukban nem volt meg az összhang, a tervszerűség. Augusto Godoy, a rio-de-janierói „A Noite“ című brazil lap munkatársa: — Bámulatosan játszott a magyar válogatott, úgyhogy egy pillanatig nem volt kétséges a győzelme. Mindegyik magyar labdarúgójátékos művésze a labdának. Mellettük az angol játékosok csak tanítványoknak tűntek. Erre a mérkőzésre jöttem Magyarországra, de megérte. Nagy élményt jelentett számomra a magyar együttes játéka. Arra a kérdésre, hogy vájjon mi lenne egy magyar-brazil mérkőzés eredménye, a következőket mondatta: — A brazil labdarúgók is kiváló játékosok, összehasonlítást, számszerű eredményjóslást így nehéz volna tépném. Mindenesetre, ha a magyar csapat győzne, csak szoros lenne az eredmény. A legnagyobb élményt azonban a játék jelentené. öl kispeAti „q\umLkó&" induitak... * Két fiú áll egymással szemben. Egyiknek a keze a háta mögött: apró kavicsdarabot rak egyikből a másikba. Aztán a kavics megpihen a balkezében, a két kar egymást keresztezve előrenyúlik és megszólal a fiú: — Tessék, válassz! A másik leszegett fejjel úgy áll előtte mint valami kiskakas. Nem szól egy szót sem, csak ráüt a kavicstulajdonos gyerek jobbkezére. Annak szélesre húzódik a szája a nevetéstől. — Nem találtál, én választok... Puskás — mondja és szavára akkorka fiú áll a háta mögé, akire igazán ráillik a mondás, hogy alig látszik ki a földből. A másik először elkomorodik, de aztán felvidul az arca. — Bozsik — kiáltja diadallal. Kócosfejű, fénylő feketehajú, égszínkék szemű kisfiú igyekszik emennek a nyurgának a háta mögé, szemben Puskásékkal. A főváros perifériáján, Kispesten, az apró szoba-konyhás lakásokban
