Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-01-23 / 4. szám
10 Hírek a magyar népi demokráciából c aHI dies a f e jezet NÉPÜNK MÚLTJÁBÓL J Az alföldi nagy parasztvárosok: Békéscsaba, Orosháza, Hódmezővásárhely lakói közül a kilencvenes évek elején még sokan emlékezték Kossuth Lajos toborzó kőrútjára. Még emlékeztek a nagy álmokra, amikor azt hitték, hogy a haza szent szieretetében főrangú és közember testvéri módon összeforrva, a dolgozók ügyét közösen szolgálhatja. Az, álmok elmúltak. A kilencvenes évek elején a szegénynép keserű valósága a munkanélküliség, az üres tarisznya, a kicsiny napszám voltak. Hódmezővásárhely nagy határát minden oldalról nagybirtokok övezték és közöttük vergődött a harmados, vagy negyedes földbérlő, aki betevő falatját is alig tudta megszerezni. Szegénység és elhanyagoltság uralkodott ezen a vidéken. A földesúri birtokokon a béreslakások valósággal földalatti odúk volták. Az istállókban az állatok kényelmesebben laktak, mint az egy-egy szobába öszszezsufolt három család. Szabadnapjuk egész évben nem volt, még vasárnap is munkára fogták őket. Harmadosként éhezni, béresként gürcölni, vagy a munkanélküliség kínzó tétlenségét szenvedni, — nem volt más választása a békési parasztszegénységnek. De volt még egy negyedik is. Fellázadni azok ellen, akik ezt a háromféle nyomorúságot kitalálták. Fellázadni az urak ellen. A régi álmokat mégis valóra váltani, de nem „az urak és a nép testvéri egységében“, mert ilyen nincs. Ebben az időben a szocializmus eszméi már elterjedtek Magyarországon. Az ipari munkásság már több komoly szervezettel rendelkezett az országban. 1890-ben megalakult a Magyarországi Szociáldemokrata Párt is, mely nem volt ugyan forradalmi párt, de komoly lehetőséget jelentett a szervezkedésbe. A szocializmus igazságai azonban mégsem Budapestről, az ország fővárosából értek el Hódmezővásárhelyre. hanem a közelebbi Arad felől. 1890 közepén érkezett Aradról Hódmezővásárhelyre egy Neumann nevű cipészsegéd, aki röplapokat, nyomtatványokat terjesztett s elkezdte a vásárhelyi cipészsegédek szervezését. Később a mezei munkások között is agitált, de nem sok sikerrel. A talaj mindazonáltal fel volt már szántva és amikor egy évvel később Forgács József cipészsegéd Hódmezővásárhelyre érkezett, ugyancsak Aradról jövet, még ugyanebben az évben sikerült megalakítania a cipészsegédek önképzőési szakegyletét. A szakegylet népszerűsége egyre növekedett és sorra hódította el a földmunkásokat a nagygazdák befolyása alatt álló népköröktől. Az ország többi vidékein alakult szakegyletek nagyrészével ellentétben, a hódmezővásárhelyi egylet harcos szervezet volt. Ebben elsősorban Szántó Kovács János szegényparaszt
