Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-01-23 / 4. szám
Hírek a rnagyát népi demokráciából fi ma minden erőt a mezőgazdaság fejlesztésére kell összefogni. Olyan munkát akarok végezni vidéken is, mint a gyárban. És remélem, nem szakad meg a kapcsolatunk a gyárral, szeretnék egy kis „emléket“ magammal vinni. Olvastam, hogy a mezőgazdaságnak 105 esztergapadot kell kapnia a különböző üzemekből. Szeretném, ha az én kedves R—18 típusú esztergapadom, amelyen évekig dolgoztam, amelyen sztahanovista, majd Kossuth-díjas lettem, elkísérne az állami gazdaságba, és tovább dolgozhatnék rajta. A csepeli munkások, Szodorai István dolgozótársai nagy érdeklődéssel, egyben megértéssel fogadták elhatározásának hírét. Biztosan tudják, hogy Szodorai István a falun is az elsők között lesz, megbecsülést szerez a magyar munkásosztálynak. Szodorai István Kossuth-díjas esztergályos munka közben gépjavítások fontosságáról. Láttam, hogy rendkívül fontos feladat a mezőgazdasági gépdk kijavítása. Elhatároztam: mindent elkövetek, hogy én is elmenjek falura, abba az állami gazdaságba, ahová Nagy Pál. Aznap délelőtt otthon voltam — a délutáni műszakban dolgoztam —, odaadtam a cikket feleségemnek, olvassa el ő is. Utána azt mondtam neki: „Gondoltam valamit!“ Nevetett: ő is gondolt valamit, ugyanazt, amit én: menjünk falura. És már szőttük is a terveket kis családunk falusi életéről... Onkénytelenül is felvetődik a kérdés: hogyan válik el régi, 16 éves munkahelyétől,, a csepeli gyártól? — Nagyon szeretem munkahelyemet, nem lesz könnyű elválni tőle. De tudom, hogy ott a falun is hozzájárulhatok hazánk építéséhez, hiszen
