Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)

1954-05-15 / 20. szám

26 Hírek a magyar népi demokráciából betonszerelőket, építőipari gépeket — minden szükségeset megkapott az államtól. De a tervezés munkája volt számára végtelenül nehéz. A gyártási folyamat technológiájának prospektusszerű leírásán kívül semmi más nem állott rendelkezé­sére. Minden gépet és méretet a Chinoin-gyárban használt miniatűr kísérleti berendezés alapján kellett szinte újra feltalálnia. Konkrét se­gítséget sehonnan sem kaphatott: penicillingyárat és a belevaló beren­dezést addig még egyetlen magyar tudós vagy mérnök sem épített. Tizennyolcszor kellett módosíta­­niok „menetközben“ a tervet. Elő­fordult, nem is egyszer, hogy már megépített üzemrészt kellett lebon­tani és újra felépíteni, mert közben még jobb megoldást találtak. Mindent elkövettek, hogy a kitű­zött határidőt betarthassák: három hónappal mégis megkéstek. A késés az késés — de nem árt tudni, hogy a legnagyobb nyugateurópai gyógy­szer-konszern tengerentúli előregyár­tott gépegységekből — kerek két esztendeig épített fel egy hajszál­nyira ekkora kapacitású penicillin­gyárat. Magas, középkori várpinceszerű helyiségben, ahol állandóan 25 fok meleget ontanak a radiátorok —­­rengeteg „Blake-üveg“ zsúfolódik össze a sárga fenyőpolcokon. Vé­kony, fehértarajagos rétegben szinte foszforeszkál bennük a zöld penészgombaág. Ez á hely a penicillin bölcsője. Aztán megmutatják a gyárat, ezt a gyönyörű, titokzatos birodalmat. Háromemelet magas tartályok közt járunk a kacskaringós vas-csigalép­csőkön. Hol nagy meleg ölel körül, hol meg vacogunk: ahogy az adott fázisban megkívánja a penicillin­­gyártás technológiája. Csöndesen beszélgetve ülünk Sárdy Lóránddal a főmérnöki iro­dában. A teljesen automatizált nagy­üzem idegrendszerének idefutnak össze a szálai. A főmérnök mindent tud, ami a gyárban történik és min­den személyes ügye. Pontosan is­meri minden gépegység kapacitását — ezért tudta teljesítőképességüket az 1952. évi decemberinek 1025 szá­zalékára emelni. Ezért vált lehetsé­gessé, hogy ma ugyanannyi költség­gel 7.3 kiló penicillint állítanak elő, amennyiért 1952 végén még csak 1 kilót tudtak készíteni. Ezért értek el olyan magas szintet, hogy ma már a termelés kisebb hányada ellátja a magyar szükségletet, a többit expor­tálják a világnak úgyszólván min­den tájára. Eddig az üzem kétszer kapta meg az élüzem címet és a miniszterta­nács és a Szakszervezetek Országos Tanácsa versenyzászlaját is őrzi. Persze, a jó munkával az is együtt­jár. hogy a gyár dolgozóinak a ke­resete nem egészen egy esztendő alatt majdnem megkétszereződött. A dolgozók nagyon szeretik a fiatal főmérnöküket — tudják, hogy meg­változott életkörülményeiket saját lelkiismeretes munkájukon kívül ja­varészben a fiatal tudós keményen végigküzdött harcainak köszönhetik. Sárdy Lórándot azóta mégegyszer hívták a minisztertanácshoz — hogy kiváló munkájáért a mellére tűzzék a Munka Érdemrendjét. Hunyady József

Next

/
Thumbnails
Contents