Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)

1954-05-15 / 20. szám

Hírek a magyar népi demokráciából

27

Nagy néni története

„Ezerkilencszázhuszonkilenc március 9-én kerültem a fonodába. Akkor még Magyar Textil-nek nevezték az üzemet. A felszabadulásig tizenhat év telt el, ebből tizennégy éven át nyújtógépen dolgoztam. Megbecsülésben sohasem volt részem. A mesterek durván bántak velünk. Naponta tizennégy órát is dolgoztunk és ha nem tudtuk teljesíteni a magas normát, mindjárt a fejünkhöz vágták: „holnap már nem kell bejönni dolgozni

Nagy Károlyné, a Győri Fonó legidősebb dolgozója vetette papírra ezeket a sorokat. Mi indította az őszhajú, hatvan év felé járó asszonyt arra, hogy levelet írjon a szerkesztőségnek? Egyszerű esemény: huszonötéves munkás jubileuma alkalmából egyhavi fizetéssel jutalmazta meg a vállalat vezetője.

A szomorú tizenhat esztendőről beszélgetünk Nagy Károlynéval. A hangja elcsuklik, száraz sírás fojtogatja.

— Férjem nyolc évig a legegészségtelenebb helyen dolgozott, a porkamrában. Megrokkant, abba kelleti hagynia a munkát. Évek hosszú során senki, de senki nem kérdezte meg tőlem: Nagy néni, miből élnek, hogyan tudja eltartani beteg férjét?

Pillanatnyi csend szakítja meg a beszélgetést. Mintha csak határkő lenne ez a hallgatás. Szemem az asztalon heverő levélre téved:

„A felszabadulást követő napokban bementem a gyárba. Szomorú kép tárult elém. Minden romokban hevert. Két hónapig dolgoztunk a

romok eltakarításán. Elnyűttem egy pár cipőt, de kaptam helyette másikat. Mikor újból elindultak a gépek a Szovjetuniótól kapott nyersanyaggal, ismét a nyújtó gép mellett dolgoztam. Ezután kezdtem érezni, hogy én is ember vagyok, szükség van rám az ország építésében.“

Most már folyékonyan gördülnek a mondatok, Nagy néni az első verseny izgalmairól beszél. Megtárgyalta társaival, hogy kihívják a másik két partit. Senki sem mondta nekik, hogy versenyezni kellene. Az egyszerű munkásasszonyok maguktól jöttek rá, hogy most már érdemes vetélkedni, van miért dolgozni.

— Mi győztünk — mosolyodik el Nagy néni. — Nyolcszáz forint jutalmat kaptam.

Ezután arról beszéli, hogyan indította el az anyagtakarékossági mozgalmat. Az ő javaslatára vezették be a hulladék ellenőrzését, az ő elgondolásai szerint készítették el a rekeszes kosarakat, amelyekbe a hulladék került. Ez volt az első újítása. Magáról az ötlet megszületéséről csak ennyit mond:

— Azért a fejünk, hogy gondolkodjunk.

Hogy érdemes volt-e? Felcsillanó szemmel meséli, hogy az egyik miniszter meglátogatta a nyújtógép mellett és sajátkezűleg adott át ezer forint jutalmat.

A múlt emlékei után eljutunk a jelenhez. Nagy néni lelkendezve adja hírül, hogy az üzemben van már ebédlő, büffé, orvosi rendelő, fürdő. Az ö kezdeményezésére