Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-05-15 / 20. szám
Hírek a magyar népi demokráciából 19 nak, vagy, az embernek rendeltetése tovább is és örökké az legyen-é, hogy politikai helyzetére nézve ezután is csak a Történet-, az Erő- és önkénytől függjön?“ Farkas Sándornak, az elkésett jakobinusnak e dilemmájára pozitív választ adott a történelem. De ő azt is tudta, hogy ez a világtörténeti jelentőségű pozitív válasz miért szükségszerű: „A hajdani revolúciók nem voltak az egész népségre érdeklődők, azok csak az Udvar körére s személyek megváltoztatására terjedtek ki, de az amerikai Revolúció nem kis személyi érdekekért, hanem a polgári jussok megszerzéséért folyt.“ Beutazta az Egyesült Államokat, az ígéret Földjét, a forradalom-szülte óriás országot, „mely Statusokat a párisi császárkoronázás óta minden becsületes polgár kissé hazájának tekint“. Bejárta „a Demokrácia Óceántól Óceánig nyújtózó Honját“ és szomjas szemekkel itta és lélegezte magába mindazt, amit látott. És mindent látott. Nem volt vak az amerikai demokrácia fonákja előtt sem. Észrevette „a rab szerecsenyek szörnyű és a Konstitúcióban lefektetett szent demokratikus alapelvekkel ellenkező helyzetének“ évtizedekkel később polgárháborúba torkoló problémáját, látott „a választó Polgárság bizalmával visszaélő henye, tolvaj s megvesztegethető köztisztviselőket“ felfigyelt „a hangyaszorgalmú pionírok verítékén hízó zugbankárok“ üzelmeire is. De tudja, hogy „a nagy orkeszterben foghat mellé egy-egy zenész, adódhatik egy-egy hamis hang: mégis, a Múzsák szólalnak meg harmóniájában“. Bámulva látja az amerikai ipar, a gépesítés, a kapitalista fejlődés csodáit. Egy emberöltő választja el tanítványától, Calandachetól, a nagy erdélyi román Amerika-utazótól, aki Farkas Sándor könyvével a kezében bámulja végig újra a leírt csodákat, mert így és csak így érti meg „a fejlődés isteni, nem, több: emberi ritmusát“. Megfigyeli a különbségeket Kanada és az Államok között. „Odaát katonák a parton, henye restséggel széjjeltekintő parasztok, .. . Monarchia. ... a feudális rendszer itt az úgynevezett seigneuriákban máig is fennáll... A Szabad Statusok és Kanada határszélein lévő azon egy természetű, egymás végiében álló szomszéd földek, melyeket csak egy víz vagy határjel választ el egymástól, a new-yorki és vermonti részen 10—15 shillinget ér egy hold, a kanadai részen pedig ugyanazon egy természetű hold föld alig ér egy vagy másfél shillinget. Ily varázsereje van a Konstitúciónak, s ily drágává teszi a földet is a szabadság!“ Farkas Sándor nagy élménye, a nyugati út, — amelynek leírásával két magyar nemzedékbe oltotta be a demokrácia és a polgári szabadság iránt való rajongó szeretetet, — az 1830/32. évek
