Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-05-15 / 20. szám
18 Hírek a magyar népi demokráciából BÖLÖNI FARKAS SÁNDOR „Élete úgy sűrűsödött bele útján töltött két évébe, mint a napfény a lencse gyúpontjába, mint a nagy tragédiák hőseinek sorsa az öt felvonásbau — írta Kossuth bölöni Farkas Sándorról, a nagy magyar Nyugatra-utazóról. Itthoni életéről kevés a mondanivalónk. A házsong ár di ótemetőben egy kopott sírkő hirdeti: „született 1795-ben, meghalt 1842-ben, élt 47 évet. Élt? Nem. Csak tengődött. Meghalt? Mi úgy írnánk inkább, hogy elpusztult. Apja jegyző volt Bölönben, Háromszék megyében, de — kapcsolatba jutott a magyar jakobinusokkal és a nemes vármegye elmozdította állásából. A kis Sándor, mint mendikus, koldusdiák végezte tanulmányait. Unitárius teológiát, filozófiát és jogot tanult. Azután, a szentszövetségi reakció első és legsötétebb éveiben, nagyon szerény és nagyon kis fizetésű hivatalnok lett az erdélyi kormányszéknél. Környezete alig ismerte. Megbélyegzett ember megbélyegzett fia volt, akinek be kellett fognia a száját. Barátai csak a távoli Magyarországon voltak Kazinczy Ferenccel és Döbrentei Gáborral levelezett. Mindketten igen tehetségesnek tartották és nagyra becsülték, noha személyesen sosem találkoztak vele. Azután jött az Űt. Körülményei méltatlanok voltak: egy ifjú, könnyelmű és kissé hülye grófot kellett kísérnie Nyugatra. De eredményei — két útleírás Nyugat-Európáról, illetve Észak- Amerikáról — Farkas Sándort a reformkor legnagyobb magyar forradalmi demokratái közé emelik. Csodálatos az a merészség, az a minden kockázatot vállaló forradalmi felelősségtudat, amelylyel eltelik ez a kis, elnyomott és mellőzött hivatalnok írás közben. Bámulatos az a széles látókör és az a biztonság, amellyel a látottakat megítéli és tapasztalataiból az itthoni körülményekre alkalmazott tanulságokat levonja. A szentszövetség korában az európai forradalmárok Amerikát tekintették a jövő nagy ígéretének és az európai forradalmi sikerek zálogának. Ö így ír erről: „Hatvan esztendeje már, hogy Európának és az Emberiségnek szemei Amerikára vannak függesztve. Miután elvekben és a csatapiacon századokon által harcolt az Óvilágban a Szabadság az Elnyomással, s ezer próbáiban is megcsalódott, — megadta ugyan magát végre elfáradt kétség közt, de bágyadt keserűségében Amerikára fordította szemeit, azon népre fordította figyelmét, amelyet, úgy látszik, a Sors ama nevezetes kérdés elhatározására választott ki: vájjon az ember és emberi társaságok képesek-é vagy nem, hogy önnön megfontolások és választások által jó és a népet boldogító Igazgatást alapítsa
