Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)

1954-05-15 / 20. szám

Hírek 1 magyar népi demokráciából

9

olyan foglalkozást válasszon, amihez kedve és tehetsége van. Bizonyára kerülnek ki közülük mérnökök, orvosok, vasesztergályosok, pedagógusok. De bármilyen pályát válasszanak is, valamennyien békés építői, hű fiai és leányai lesznek a hazának, amely az ő életükben valóban az édesanya szerepét töltötte be.

TÖRÖ ÉVA

Tíz rövid esztendő

Elmondja: Csermely János, a Keleti Pályaudvar állomásfőnök-helyettese, a Szocialista Munka Hőse

Tíz esztendeje, hogy itt teljesítek szolgálatot a Keleti pályaudvaron. Mondhatom, hogy az ostrom után együtt nőttem fel a pályaudvarral. Ismerek minden szeget, minden újjáépített váltót, minden új kocsit.

Egy barátom, igen jó vasutas, ha a múló éveket emlegetjük, mindig azt mondja: tíz hosszú esztendő. Én megfordítom: tíz rövid esztendő. Nekem hamar elteltek ezek az évek. Hamar, mert szeretem ezt a munkát, a pályaudvar lüktetését, a vonatok s az utasok forgalmát. És — s talán ez a legfontosabb: szeretem itt az embereket. Úgy érzem, ők is szeretnek, s ez megkönnyíti a sokszor nehéz szolgálatot.

Húsz esztendeje már, hogy mint órabéres munkás a vasúthoz kerültem. Azóta mindennap, talán minden óra úgy telt el, hogy tanultam valamit. Régebben mint beosztott, hiszen végigjártam a vasúti' munka minden fajtáját. Most, mint vezető, a munkatársaimtól kapok mindig valami újat.

Sokat vagyok a forgalmi irodában. Itt szeretek lenni a legjobban, ez a pályaudvar szíve. Ellátni, végig a sínek mentén. S bizony tíz év

alatt sokat változott a kép. No, nem

azért, mintha a mi pályaudvarunk növekedett volna. Hiszen mindössze egy sínpárral gyarapodtunk. De növekedett óriási módon a forgalom. Akkor régen még kis, rövid vonatok voltak. Ezek megnőttek, s ma a hosszú szerelvények mellett kissé úgy tatszik, mintha a pályaudvar kinőtte volna ruháját.

Kissé talán rapszodikusan beszélek mindenről. Nem lehet csodálkozni rajta. Alig 24 órája, hogy megtudtam. Táviratilag behívtak a minisztériumba és gratuláltak a kitüntetéshez. Olyan gyorsan történt minden. A parlamentben megkaptuk a kitüntetéseket s nekem közben egyre az járt a fejemben, hogyan értesíthetném a feleségemet. Mikor aztán felhívtam otthon, olyan suta, rövid beszélgetés volt. Egyikünk sem tudott mit szólni.

Amikor reggel bejöttem, a munkatársaim köszöntöttek. Én tudom és érzem, hogy mindenki őszintén velem örül.

Hiába mondtam azt az előbb, hogy tíz rövid esztendő. Mégis csak hosszú idő az. Tíz esztendőn át napról napra együtt. De nagyon össze tud forrni az ember a munkahellyel, a munkatársaival,.,