Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-05-15 / 20. szám
8 Hírek a ■magyar népi demokráciából ismerte, a szülői szeretetet sohasem élvezhette. Talán azért árasztja most oly hőven szeretetét az otthon kis ápoltjaira. Amikor felnőtt, háztartási alkalmazott volt, majd 1930-ban kivándorolt Dél-Amerikába. Uruguayban, a Munkásegyesületben ismerkedett meg férjével. Együtt szerepeltek műkedvelő előadásokon és aztán örökre összekötötték életüket. „Két amerikai szerzeményem van — mondja nem kis büszkeséggel hangjában, mosolyában — a férjem és a fiam, Péter. Mást nem is hoztunk haza Amerikából. Igaz, hogy ez a kettő nekem mindennél többet ér...“ 1941-től Argentínában éltek, 1948-ban pedig hazajöttek ... Azóta lelkesen dolgoznak az új haza építésén. Kun László villanyszerelő, jelenleg minőségi ellenőr a Klement Gottwald Villamossági Gyár egyik leányvállalatánál. Havi keresete 1400—1500 forint. Nemrég kapott egy újításáért pénzjutalmat. Az asszony hazatérése után a Magyar Nők Demokratikus Szövetségében végzett kitűnő szervezőmunkát. Legszebb élményei közé tartozik, hogy tolmács volt a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség budapesti ülésén és ott együtt fényképezték le Rákosi Mátyással. 1949-ben a budapesti Világifjúsági Találkozón a latinamerikai fiatalok szavait tolmácsolta, és most már négy éve vezeti az Állami CsecsewVóotthont. Emellett jelenleg is titkára a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége körzeti szervezetének... Egy kis jellemző eset: május elsejére meghívót kapott a díszemelvényre, de ő inkább felvonult az otthon dolgozóival és a „kismamákkal“ ... Életükről még csak ennyit: kettőjük keresetéből most igazán gondtalanul élnek. Az asszony fizetése fedezi a háztartás költségeit, hiszen a szép lakásért mindössze havi 70 forintot, a központi fűtésért 47,50-et, villanyért 16 forintot fizetnek. A férj keresetéből bőven telik a lakás csinosítására, könyvekre, színházra, no meg a gyermekek nevelésére___Mert Kunék 1952-ben örökbefogadtak egy kislányt, a saját fiuk mellé. Az ötéves Zsuzsika az egész család szemefénye, eleven, virgonc, az óvodában is „kedvenc“ ... A nagy fiú, Péter — gimnáziumba jár ... EGY IZGALMAS ÉLMÉNYEKBEN GAZDAG NAP emlékével távozom. Tele jóérzéssel... Üj társadalmunk egyik legnagyobb vívmányának érzem, hogy nálunk már nincsenek elhagyott gyermekek, nincsenek „lelencek“, akik egész életükben megbélyegzettként szenvednek származásuk miatt. Nincsenek már „állami árvácskák“, akikről Móricz Zsigmond legmegrázóbb regényét írta. Nálunk most már minden gyermek napfényre születik, mindegyik egyformán becses, féltveőrzött kincse az országnak. Ezekből a kicsinyekből iskolások lesznek, aztán egyetemre mennek, vagy szakmát tanulnak. Mindegyiknek meg lesz a lehetősége, hogy
