Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)

1954-04-24 / 17. szám

Hírek a magyar népi demokráciából

25

Operatőr: a fiatal Badal János, aki legutóbb a „Rákóczi hadnagya“ felvételeinél bizonyította be, hogy mestere a színesfilmnek.

Felhangzik a lányok vidám éneke:

Kis-Tápéba két úton kell bemenni, De szeretnék a rózsámmal beszélni, Télen-nyáron rozmaringos az ablaka, Jaj de sokat áztam-fáztam alatta.

Öröm nézni a gyönyörű népviseletbe öltözött Kovács Margitot, a film főszereplőjét, önkéntelen gondolattársítással a másik Kovács Margitra, Kossuth-díjas nagyszerű képzőművésznőnkre gondolunk. Az ő kerámia szobrain, fayence domborművein elevenednek meg ilyen parasztlányok. Ezt a Margitkát is mintha kemény agyagból gyúrták volna s a dunántúli nap, meg a sárközi szellő festette volna ilyen élőre, színpompásra. Mert odavaló ő, a Dunántúlra, Bátára. Szülei dolgozó parasztok. Már egészen kislány korában táncolgatott, csak úgy, a maga kedvtelésére. Talán meg is mosolyogták érte. Még iskoláslány korában hallotta, hogy népi együttes alakul a faluban. Mire az iskolát befejezte, jelentkezett a népi együttesbe. Szépen táncolt, hát felvették. Itt táncolt azután a falubeli lányokkal, legényekkel.

— Egy napon instruktort küldött le a Népművészeti Intézet — meséli, —■ Böröcz József volt, aki azontúl patronálta a csoportot. Rövidesen megkérdezte tőlem, szeretnék-e táncolni? Nem értettem először a kérdést, de azután elmagyarázta, hogy úgy gondolja, hogy csak tánccal foglalkoznék ezentúl. Gyermekkorom óta szerettem a táncot, boldogan fogadtam hát a gondolatot. 0 segített aztán föl Budapestre az együttesbe, melynek 1951 szeptembere óta tagja vagyok. Az együttes vezetői, meg a társaim szeretettel segítettek a munkámban, a tanulásban. Ha néha fárasztó is ez a munka, de nagy örömmel csináljuk.