Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-04-24 / 17. szám
26 Hírek a magyar népi demokráciából A főváros dolgozóinak megbízásából Mégy az utcán, járod a várost Aés utadon hűséges társként kisér az öröm és a bosszankodás. örülsz az új építkezések sokaságának, a felfelé ágaskodó lakóházaknak, amelyek otthont, békét, nyugalmat ígérnek. Ugyanakkor bosszankodsz, ha nem tudsz felszállni a túlzsúfolt járműre, de felderülsz, amikor a csinosodó parkokat, új játszótereket fedezed fel. Valóban szívderítő látvány a ragyogó sok üzlet, a bőséges kirakat, de kissé idegesítő, ha környékeden nem találsz fodrászműhelyt. — Ilyen az élet, — mondják a bölcsek, míg az indulatosak nem nyugszanak bele ilyen egyszerű megállapításba, hanem szidják a szidnivalót és sokszor szidják azt is, amit dicsérni kellene. A szidalmakat általában nem pontosan meghatározott címre irányítják, nem is mindig az illetékes helyre küldik: az „egyszerűség kedvéért“ a tanácsnak adresszálják jókívánságaikat. Felkerestük tehát a tanácsot, pontosabban a tanács egyik tagját, névszerint Sásdi Istvánt, a Városi Tanács tervosztálya mellett működő állandó bizottság elnökét. A cím kissé hosszú, egyszuszra alig lehet kimondani, túlságosan hivatalosan is hangzik, fogalmazzuk talán így: a fentemlített hivatalba fut össze másfélmillió ember gondja és nevezett bizottság feladatának tartja; hogy segítse elűzni a másfélmilliós nagyváros gondját, baját és táplálja, erősítse derűjét és hitét. Ennek a bizottságnak az elnöke Sásdi István. Mit jelent ez a munka? Bizonyára ezt is meg lehetne hivatalos nyelven határozni, de a közérthetőség céljából mondjuk egyszerűbben: minden fővárosi beruházási tervvel való foglalkozást — Budapest jövőjét. A háztartási cikkek gyártásától kezdve a lakóházépítésen keresztül a helyiipari üzemek létesítéséig. — Lakóbeszélgetések közben tudtuk meg — mondja Sásdi István —, hogy háztartási cikkekben hiányok vannak. Például kevés a seprő, kefe. Kimentem a Vakok Intézetének műhelyébe. Meglehetősen rossz munkafeltételeket találtam ott. És akkor úgy éreztem, mint aki nem teljesítette a feladatát. A legközelebbi tanácsülésen javasoltam, hogy ezt a problémát még ebben az évben oldják meg. A tanács így határozott: még ebben az évben, de minél előbb! Tlyen módszerekkel harcol az állandó bizottság a maradiság, a túnyaság, a helytelen célokra fordított beruházások ellen. — Előfordul például, hogy a város egyes, kisebbforgalmú részein közvetlen egymás köze
