Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-04-24 / 17. szám
8 Hírek a magyar népi demokráciából nagyszerű eredményeit?... Most már egészen elemében van és lelkesen magyaráz: — Gondolkoztam és rájöttem, hogy ha jobban, észszerűbben szervezem meg a munkát, két munkafolyamatot össze tudok kapcsolni . . . így születtek meg a magas százalékok és az ezzel együtt járó magas kereset — minden fizikai megerőltetés nélkül: Többet ésszel, mint erővel“ ... juhászék hosszú ideig éltek ^ külföldön. A családfő az 1929-es nagy válság idején vándorolt ki Kanadába, az asszony a kis gyerekekkel csak 1935-ben jutott ki. „Nehéz idők voltak!“... A felszabadulás után egyre másra érkeztek a hírek otthonról, hogy ott nagyot fordult a világ. Nincsenek már urak, sem csendőrök, hanem maguk a dolgozók vezetik az országot. Hallották, hogyan takarítják el a romokat, milyen gyors ütemben épülnek az új üzemek, lakóházak, iskolák, hidak, utak ... Juhászék egyre jobban, egyre sürgetőbben érezték a vágyat: hazamenni, résztvenni az új haza építésében ... A két fiú: György és János már 1948-ban hazajutott. Itthon tanultak, teljes ellátást kaptak egy állami kollégiumban. Nem szenvedtek hiányt semmiben. A szülők 1951-ben költöztek haza. Ifjabb Juhász György múlt évben fejezte be egyetemi tanulmányait, most a közlekedésügyi minisztérium tervosztályán dolgozik, önálló munkakörben. Az egyetem elvégzése után megnősült. Fiatal felesége műszaki rajzoló egy tudományos intézetben. — Versenyben vagyok a „mamival“ — mondja. — Ügy akarok dolgozni, hogy én is kiérdemeljem államunk kitüntetését... Az öcsém — János — az idén végez a Közgazdasági Egyetemen. Utána mint tervgazdász, vagy statisztikus fog dolgozni. Még nem határozott, hova megy .. . Pedig, mikor hazajöttünk, csak négy elemije volt. Ifj. Juhász György elmeséli, hogyan foglalkoznak az egyetemek utolsóéves hallgatóival. Mindegyikkel elbeszélgetnek, megkérdezik: mihez van kedve, hol szeretne dolgozni s az elhelyezés ennek megfelelően történik. Juhász György — az apa — J az utóbbi két évben sokat betegeskedett, s bár a legjobb specialisták kezelik és mindent megadnak neki, ami gyógyulásához szükséges — egészsége, sajnos, még nem állt helyre. A gyógykezelésért és az orvosságokért természetesen nem kell fizetnie, sőt hosszú ideig táppénzt is kapott a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központtól, de már nagyon únta magát munka nélkül és ezért kérte, hogy helyezzék könnyű beosztásba, ami nem árt egészségi állapotának. Így most portás, de — mint mondja — felgyógyulá
