Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)

1954-04-24 / 17. szám

Hírek a magyar népi demokráciából

9

sa után visszakapja régi beosztását, ismét csoportvezető lesz.

A szobában közben elég nagy a „forgalom“. Egy debreceni rokonfiú is érkezik látogatóba, majd egy cipész ismerősük jön, akinél a fiatalasszony cipőt rendelt. Elhozta a felsőrészt megmutatni : igazán nagyon szép . .. Juhászné többször kimegy a konyhába megnézni a sültet, nehogy odaégjem.. . Készül a vasárnapi ebéd... De amikor visszajön, a beszélgetést mindig újra az üzemre tereli.

— Olyan szép, tiszta a mi üzemünk, hogy valóban második otthonának érzi mindenki. Három évvel ezelőtt, amikor odakerültem, még lábbalhajtós gépek voltak, de azokat már mind kicserélték. Most a legmodernebb villanygépeken dolgozunk . . . Elkészült az új fürdőnk, s már épül a tetőterasz, ahol nyáron napozhatunk, nyugágyakban pihenhetünk — munka után.

Togos büszkeséggel beszél Ju^ hászné az üzem nagyszerű szociális létesítményeiről, hiszen ő is tagja a szakszervezeti üzemi bizottságnak. Új üdülőjük most nyílt meg Dömösön, a Duna partján, festői környezetben, de a szakszervezet segítséségével a dolgozók más üdülőkbe is mehetnek, az ország legszebb helyeire. Juhászné például múlt évben Balatonföldváron — az arisztokraták egykori „exkluzív“ üdülőhelyén töltött két felejthetetlen szép hetet. Társadalmi munkáját éppoly lelkesen végzi, mint a termelőmunkát, ennek elismeréseképpen választották meg dolgozótársai múlt ev júniusában küldöttjüknek a Béke Világtanács budapesti ülésére. Ez utóbbit már ifjabb Juhász György meséli el, aki csillogó szemmel beszél a „mami“ munkájáról és sikereiről.

— Pedig- kezdetben elég nehéz volt „maminak“. Hiányzott a megszokott környezet, a régi barátok . . . Most már nagyon sok új barátunk van.

jV/l elyik családnak ne volnának *• tervei a jövőre? Juhászék is sok tervet szőnek, s ezek között is a legizgalmasabb az új családi ház építése. Még nem döntöttek, hol legyen, de már elkezdték a telek „kinézését“. Szép, levegős helyen akarják felépíteni az új, kertes családi otthont, de ahhoz is ragaszkodnak, hogy közel legyen a városhoz, munkahelyükhöz. Az állami kölcsönt is igénybeveszik az építéshez, meg aztán a keresetből félre is lehet tenni. A szülők és a fiatal házaspár keresetéből 500—500 forintot tartalékolnak a házépítésre. Közösen építik a házat, mert a fiatalok továbbra is együtt akarnak maradni a szülőkkel.

A Juhász-család tervei — éppúgy, mint a többi magyar dolgozó családé — nem légvárakra épülnek, hanem saját jó munkájukra — és éppen ezért gyorsan és biztosan megvalósulnak. Törő Éva