Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-04-17 / 16. szám
Hírek a magyar népi demokráciából 19 KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR ÍZ evés ember nőtt úgy a felnövekvő magyar nemzedékek szívéhez, mint ő, a messzeségek vándora, Körösi Csorna Sándor. Szívünkbe zártuk nevét már az iskolapadokban s nagyszerű élete ifjúkori álmodozásainak varázslatos képzeletvilágát nyitotta meg előttünk és később is szeretettel gondoltunk vissza életére. Ez a szeretet lobban fel most bennünk ezekben a napokban, amikor születése 170. évfordulóján megemlékezünk róla, hogy újra felidézzük magunk előtt küzdelmes életútját a kis háromszéki falucskától a dardzsilingi temetőig. Ki volt ő tulajdonképpen, mit is tett valójában? A legrövidebben talán így összegezhetnők: tudós volt, nagyszívű ember, nagy kincsekkel gyarapította az emberiséget, s múlhatatlan érdemeket szerzett forrón szeretett hazájának a világ előtt. 1784 április 4-én született egy szegény székely falucskában, Kőrösön. Itt élte gyermekéveit, aztán 15 éves korától a híres nagyenyedi kollégiumban, majd Göttingában tanult. Tanulmányai közben született meg benne az a gondolat, amelynek aztán egész életét lekötelezi: felderíteni a magyar nép eredetét, rokonságát, megmutatni az ország dicsőséges régmúltját, felkutatni az elfeledett évszázadok emlékeit. És e komoly elhatározásból született út alatt — míg itthon Vörösmarty ébresztgeti a nemzet öntudatát — Körösi Csorna Sándor sokezer kilométerre hazájától a titokzatos Tibet kolostorainak elsárgult foliánsaiban kutatja népe eredetének nyomait. rp arisznyával oldalán, egy vándorbottal a kezében vág neki az ismeretlen világnak, hogy költői képzeletnek beillő terveit hihetetlen nagy akarattal, a tudós komolyságával és eltökéltségével valóra váltsa. 1819 novemberében hagyta el a Székely-földet, amelyet soha többé nem láthatott viszont. Három világrész, egy tucat ország, ahol járt, s közben vagy másféltucat nyelvetTtanult meg. Az egyiptomi Alexandrián, majd az ezeregyéjszaka mesés városán, Bagdadon, Lahorén át Kalkuttáig vándorolt. Puszták és hegyóriások, forróság és dermesztő hideg, harc és nélkülözés kísérte útját — de vitte a vágy, biztatta a szívében dac'oló kemény hazafias elhatározás. A magyarok rokonait kerestess helyette a keleti tudományok egyik kulcsát találta meg. A véletlen úgy hozta, hogy angolokkal akadjon össze. Szükségük volt egy tudományos műre, egy szótárra, egy nyelvtanra, méghozzá a titokzatos Tibet nyelvéről. Körösi Csornát helyzete is kényszeríti, a tibeti irodalom varázsa is sarkalja, hogy elfogadja ezt a megbízatást. William Moorcroft, az
