Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-04-17 / 16. szám
Hírek a magyar népi demokráciából 3 Guzsalyosbán... HŰVÖS alkonyi szellő libegte ti a kis zászlót az autó hűtőjén. Vasárnap van s ez errefelé azt jelenti, hogy néptelen az országút. Ünnepien csendes falvak maradnak el mögöttünk. Gépiesen olvasom a határjelző táblákat: Csenger, Porcsalnia .. . Ópályi. .. Hopp, megálljunk! Ópályi. .. Ópályi... Mit is mondott nekem Tóth János, a megyei békebizottság titkára: „Ha Ópályiba mégy, ne kerüld el Volóczkiék házát. Nagyszerű emberek ... Nemrég avatták „Békeház1" -zá a portájukat. Nálunk szoktak összegyűlni a falubeliek egy kis beszélgetésre, politizálásra'. . Kisfiú jön az úton. — Merre van Volóczkiék háza, kis pajtás? — Mennyének csak egyenest! Nem lehet eltéveszteni, kihallatszik a nótaszó: guzsalyos .van ott. Párszáz méter után már hallom is a nótát, egy kislányról szól, aki otthagyta a szívét a guzsalyosbán . . : .... SOKAN VANNAK a szobában. Asszonyok, férfiak, fiatal- lányok (de szép lányok vannak errefelé!), legények, meg aprónép is bőven. Kiderül, hogy egyrészük a családhoz tartozik: Volóczki Józsefnének tíz gyereke van — kilencen itt dalolnak a többiekkel, a tizedik katona, tiszti vizsgára készül. Bizony, tiszt lesz a fiúból, akinek az apja 1945 előtt urasági cseléd volt! Most négy ésfél holdon gazdálkodik a család s 1945 óta szé* pen gyarapodtak. Nehéz .volt az indulás, felszerelés, iga, minden nélkül. Kölcsönekével, kölcsön-lóval, meg a puszta kezükkel művelték meg a földet 1945—46-ban. És ma? Büszkén mondja a gazda: — Két tehenünk van, de olyan, hogy az ég is kacag, ha rájuk néz. Akkora hízót vágtunk az idén, mint még soha: három mázsa húsz kiló volt. A termés is szépen fizetett, felruháztam az egész családot. Nézze, milyen szépen ki vannak öltözve, gömbölyödve! Nem kicsiség ám ez! Jó gazdának kell lenni valakinek, hogy ötödfélhold szatmári földből bőséget teremtsen a családban: tizenegy pár cipő, csizma kell Volóczkiéknak! 5 nem csak ennyi, még több is jutott, hiszen a szépen berendezett szobában új bútordarabokat, még rádiót is Iátok. — No, most már eleget dicsekedtél — szól férjéhez a mindig vidám V olóczkiné. — Hagyd a vendéget, hadd üljön le. Ha akarja, guzsalyl is kap, ne zavarjátok a fiatalok mulatságát. Bevallom, hogy a guzsallyal nem sokra mennék, ezen aztán jót kacag a társaság s folyik tovább a mulatság, no meg a fonás. Itt a tavasz *—1 hozzávaló a nóta is: — Szánt az ökör recece, csörög, csattog a járom . .. Aztán a csengeri bíró lyányáról, meg a bujdokló szegénylegényről danolnak. S közben gyorsan pörög
