Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-04-17 / 16. szám
4 Hírek a magyar népi demokráciából nek ügyes asszonyi ujjak között az orsók. Az egyik falon fehérgalambos felírás: „Békeház“. VOLÓCZKIÉKNÁL, ebben a vidám társaságban, dolgukat jól végzett, tiszta lelkiismeretű emberek között valóban a béke otthonában érzi magát az ember. Meg is mondom ezt Volóczkinénak. Érdekes, amit felel: — Azt kívánom, minden ház ilyen legyen a földön, mint a miénk. Tíz gyerekem van nekem. A földemet akarom én művelni, gyerekeimet nevelni, — nem pedig háborúzni. Elég volt az apjukért rettegni a háború alatt! Nézze■ csak: mind kijárja az iskolát. Egy zsellér gyerekei! Mi lett volna belőlük azelőtt? Zsellér, mint az apjuk, meg ágyútöltelék az uraknak. Ebből elég volt. Most miénk a föld, miénk a haszna, most már gyarapodni akarunk. Gyarapodunk is. Különösen most, a kormányprogramm óta könyebb, jobb a paraszti nép helyzete. Nem mondom, hogy nem mehetne jobban: nem kolbászból fonják nálunk a kerítést! Keményen meg kell dolgozni o jólétért. De mai napság nyugodtan tervez az emberfia: ezt s ezt vetem, ezt aratom, ezt eladom, ez megmarad, ezt■ veszek, azt veszek. Szorgos munkával, jó beosztással mindenre jut. De ehhez béke kell! Hát ezért politizálok én, ezért beszélgetek mindenkivel a békéről... A nóta közben végétér s Volóczkiné odaszól egy szemüveges, fejkendős asszonynak: A Volóczki-házaspár 9 gyermekével és vendégeivel