Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)

1954-04-10 / 15. szám

4

Hírek a magyar népi demokráciából

S tegyük hozzá, hogy a két világháború között sem javult a nép helyzete. Szabolcs és Szatmár akkor is megmaradt „nemes“ és „úri“ vármegyének, ahol a népnek volt a legkevesebb szava. A paraszti nyomoron Korthyék sem segítettek. Nézzük csak, mit mond az 1930-as statisztika a két megye földbirtokviszonyairól: Szabolcs és Szatmár megye vetésterülete együttesen akkoriban 501.673 katasztrális hold volt, Szabolcsban 394 000, Szatmárban 149 000 volt a lakosság száma. A két megyében összesen 2165, ötven holdnál nagyobb birtok terült el s ezeknek a birtokoknak a területe összesen 480 000 katasztrális holdra rúgott.

Ha számolunk egy kicsit, kiderül, hogy a fennmaradó 21 673 hold szántó ég rét 540 835 lakos között oszlott meg.

Másszóval: a lakosságnak nem egészen fél százaléka birtokolta a szántóterület kereken 96 százalékát (ebből 125 nagybirtokos, a földterület 46 százalékát) s a többi 99,5 százaléknak csak a földterület 4 százaléka jutott.

Ennyi bizony csak az éhenhalásra volt elegendő. ■

Nem véletlen, hogy 1918-tól 1925-ig újabb 17 000 szabolcsi szegényember vette kezébe a vándorbotot, hogy külföldön keressen megélhetést.

Tiszanagyfalu. Godzsák János 7 holdas gazda az árpáját hengerezi