Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)

1954-04-10 / 15. szám

Hírek a magyar népi demokráciából

3

SZABOLCS-SZATMÁR MEGYE

Az 1900-ban kiadott szabolcsi monográfia előszavában ezt írja Kutlai András:

„A tiszta magyar, nemes, úri vármegyének Szabolcs volt mindenkor a mintaképe. E vármegye volt otthona a független, szabad gondolkozásnak, a vendégszeretetnek és a vonzó társadalmi életnek .

Megtudjuk tehát, hogy Szabolcs „nemes“ és „úri“ vármegye volt. Mindenki egyetérthet az előszó írójával: ez igaz. Mert csak „nemes“ és „úri“ vármegye népe élhetett olyan elképesztő nyomorban, mint a szabolcsi és szatmári parasztság. Nézzük csak a következő idézetet a szabolcsmegyei monográfia 179. oldaláról:

„A nép magasfokú takarékossági ösztöne miatt az étkezés a lehető legegyszerűbb, konyhai nyelven szólva — a legsoványabb: a parasztember reggelije rendesen pörkölt vagy tejbefőtt tészta, vagy kása, vagy ú. n. savanyú leves. Ebédje kása, burgonya, kukorica-máié, néha galuska. Húst csak vasárnap esznek. Kedvenc húsételük a füstölt sertés babbal, amit a jobbmódúak hetenként kétszer is esznek. Igen sok család télen csak kétszer eszik napjában, oly magasra hágott bennük a takarékosság: ösztön: reggel megsütnek egy vékára való krumplit, aztán délután 3 óráig nmcs több fogás. Ekkor egyszerű vastagétel — kása, galuska — következik s ezzel befejezik az aznapi étkezést ...“

Szóval: a szabolcsi és szatmári nép azért nem evett húst, azért evett télen csak kétszer napjában — mert túlságosan fejlett volt bennük a „takarékossági ösztön“.

Vájjon igaz-e mindez? Bizony nem igaz! Nézzük csak meg az 1918-ban megjelent hivatalos „Statisztikai közlemények“-et. Külön kötetet tesz ki a kivándorlással és a kivándorlókkal foglalkozó statisztika. Megtudjuk belőle, hogy

egyedül 1899 és 1913 között 37 310 ember vándorolt ki Szabolcs megyéből és 28 457 Szatmárból.

Nyilván nem a „fejlett takarékossági ösztön“, hanem a nyomor vitte őket idegenbe!