Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)

1953-12-19 / 51. szám

Hírek a Magnat népi demokráciából 5 PILISI BÁNYÁSZHARCOSOK 1928-1953 Törpe fenyvesekkel, szőlők­kel borított dombok ölén húzó­dik meg- Pilis vörös vár és Pilis­­szentiván, a két testvérközség'. A szelidhajlású szőlődombok alatt kemény harc folyik: a pi­lisi bányászok harca az évi terv túlteljesítéséért. A völgyhajlat­ban megbúvó szénosztályozóhoz most szaporábban gördülnek » a bánya feketén csillogó kincsé­vel megrakott villanyvonatok — megannyi győzelmi jelentés a termelés frontjáról. A szén­osztályozó kis mázsaházában — ahol a kifutó vagonok szürke számsorával könyvelik el a széncsata fegyvertényeit —idős Vasbányai János mázsame.ster egy régi, másfajta harc emlé­keit idézi. Hősi küzdelem • volt az is, de nem a gazdagabb, vi­dámabb életért, hanem a puszta létért, egy harapással több ke­serű kenyérért. Az öreg mázsa­mester szavai nyomán negyed­század távlatából bontakozik ki az 1928-as pilisi bányászsztrájk története. — Jól emlékszem arra a kö­dös novemberi hajnalra, ami­kor megkaptuk a sztrájk szer­vezőinek rógvárt üzenetét: „egy csákányvágást sem!“ — meséli csendes hangján idős Vasbá­nyai János. — Milyen forró reménységgel készültünk a sztrájkra, milyen sokat vár­tunk tőle,.. Sokat! Emberhez méltóbb életet. Azt akartuk, hogy ne kelljen napi tizenkét órát dolgoznunk rossz munka­körülmények között éhbérért és hogy néhány mázsát ingyen is kapjunk abból a szénből, ami­hez a verítékünk tapadt. De Liposics, Toponánszky, Kassai és Kuzin igazgatók a sztrájk harmadik hetében sem hallgat­ták meg követeléseinket. Csend­őrökkel fenyegetőztek és visz­­szatartották keservesen meg­szolgált bérünket. Nem adtuk meg magunkat. Elhatároztuk, hogy a parlament elé vonulunk és követeljük, hogy a kormány járjon közben az érdekünkben a belga bányatulajdonosnál. December 11-én hajnalban — kerek 25 esztendeje — Pilisvö­­rösvár és Szentiván bányász­népe elindult Pest felé. Lehet­tünk vagy másfélezren, talán többen is. — Többen voltunk, kétezren — segít az emlékezésben a má­sik idős mázsamester, Halász Gáspár egykori vájár — hiszen asszonyostul, gyerekestül indul­tunk útnak. Emlékezhetsz Jani bátya, hogy sírtak a kicsinyek, amikor a bánya bejáratánál fel­tartóztattak a vörösvári csend­őrök. Fújt a szél, hideg eső esett, mi meg énekeltünk is a bécsi országúton.

Next

/
Thumbnails
Contents