Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)

1953-10-03 / 40. szám

Hírek a magyar népi demokráciából

15

Sok jel mutatja a gondoskodást a szálláshely lakóiról. Bencsik Jánosné, aki a gondnoki teendőket látja ej az egész épületben, példás rendet és tisztaságot tart. A napi munka utáii fáradtan hazaérkező dolgozóknak minden este meleg fürdőt készít. Külön főzőhelyiség is rendelkezésére áll azoknak, akik maguk kívánják elkészíteni vacsorájukat.

Bornemissza Benő gépkezelő vacsora után főként rádiózni szeret. Megteheti, hiszen egyik szobából sem

hiányzik a rádió. Suba Ferenc segédmunkás és Benosik János kőműves rendszerint sakkoznak. Mióta itt laknak, megszerették ezt a szórakozást. Mások -—- sajnos még elég kevesen — olvasnak, így fejlődnek, művelődnek.

Sok minden tellett az új szállás berendezésére kapott több mint félszázezer forintos összegből. A 45/3- as Építőipari Vállalat jól gazdálkodott. A Guszev-utcai munkásszállás második otthonává válik a lakóinak.

A múltban gyalog — ma motoron

— Csepel, Jáva, DKV, NSU és még ki tudja hányfajta motor sorakozik az ózdi finomhengerműgyár kapujában. Műszakváltáskor benépesül a gyárkapu környéke, a siető munkások közül többen is megjegyzik: „Gyűlik már a megtakarított pénzem, nemsokára én is veszek egy Csepelt.”

— Kíváncsian várom a motorok gazdáit. Egyszerű munkásember lép az egyik motor mellé. Pollók Istvánnak hívják. Nagyon szeretheti a motorját, mert azonnal a kormány törléséhez fog. Elmondja, hogy nemrég vette a motort. „A múltban hiába kuporgattam a pénzt, még kerékpárt sem tudtam venni. Most meg motorra is telik” — mondja örömtől sugárzó arccal. Egyetlen rúgásra begyullad a jól gondozott motor és sietve röpíti hazafelé gazdáját.

—- A másik Csepel-motorkerékpár Balyi Zoltán, a finomhengermű művezetőjének tulajdona. Balyi fiatalon megismerte a nyomorúságot. Tizenegyéves korában kezdett dolgozni. Gyalog mérte műszak előtt és után az út hosszát Szentsimon és Ózd között. „Göröngyösek, rosszak voltak akkor az utak. Esőzés idején meg nyakig jártunk a sárban, bezzeg a szentsimoni, bolyki, meg a hangonyi kulákok hintóval jártak — mondja. /— Most munkám után megkaptam a Magyar Népköztársaság Érdemrendjét és a vele járó 3000 forint pénzjutalomból vettem a Csepelt.”

— Ma még „csak” tíz motor van ebben a kapuban, de van olyan dolgozó, aki csupán luxuscélra használja gépét s nem jár vele dolgozni. Jövőre még több motortulajdonos lesz. Életszínvonalunk egyre emelkedik.