Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)
1953-10-03 / 40. szám
16 Hírek a magyar népi demokráciából zdiivti bál ÖCSÉNYBEN Szüreti bál volt Őcsényben: hét megyére szóló. Nem „országos rendezvény“, külön von át okkal, csoportos utazással —csak épp azok jöttek el a környékbelieken kívül erre a mulatságra; akik itt születtek e sárközi kis faluban, s messze szakadlak a szülőotthontól. így hát nem is csak hét megyéből jöttek: az egész országból. A bált hivatalosan októberben tartották, de az már jóval korábban kezdődött. A kadarka pirosodásakor, jó hónappal ezelőtt. Akkor kezdődött a készülődés, s ez talán még izgalmasabb, mint maga a bál... A Béke termelőszövetkezet fiataljai vették kezükbe az ügyet. A DISZ-ben kiosztották a szerepeket, azaz a hagyományos felvonulás tisztségeit. De csak a legények közt. Bírót választottak, öregcsőszt, kisbírót, jegyzőt, postást, csőszöket, szóval a báli vidámság elmaradhatatlan „intézőit“. De ki látott már bírót magában? És árva csőszt? Párt már a tisztségek viselői keressenek maguknak. Mert a bírónak kell bíróné, a csősznek csöszné. Ezt nem lehet csak úgy, gyűlésen kiosztani; a bálig tartó négy hét ezzel telik el: párkereséssel, s aztán a táncok, nóták tanulásával. Ez pedig van olyan izgalmas, mint maga a bál; az egész falut megmozgatja. Győri János, az első csősz, középgazda lányát, Deutsch Sárit kérte: lesz-e párja, megy-e vele bálba? A lány csak azt mondta: „Fordulj az édesanyámhoz“. Ez volt a nehezebb. Mert az egész család beszélte meg a dolgot. De adták, odaadták egyetlen lányukat „annak a termelőszövetkezeti legénynek .: .“ Esténként hangosak voltak Ja 'kultúrotthon termei. Minden este tánctanulás. Az öregek is eljártak: nézték a fiaikat, az unokáikat, még mutatták is nékik a „taposóka“ régi lépéseit. A termelőszövetkezet legszebb vasdereseit adta oda a szüreti menetel vezető lovascsőszöknek. A lányok feldíszítették szalagokkal párjuk fokosait, kalapjait, úgy, ahogyan kell, mert ez az ő dolguk. A legények meg elkérték a lányok kosárkáit — amelyekkel majd a bálba mennek — s megrakták mindenféle ajándékkal: ki gyönggyel, lánccal, ki pedig kölnivel, szagosszappannal, cukorkával, tükörrel, kendövei... Aztán elérkezett a nagy nap, amit az idevalósi nóta így mond: „Szüretelik már a dinkát, kadarkát Telik már a puttony meg a kád...“ Es megkezdődött a mulatság. A felvonulást a lovasok vezették, utána az öreg csősz jött a párjával — ö kéri majd ki a bíró számára a bírónét —- aztán a jegyző, a kisbíró és a csöszpárok sárközi népviseletbe öltözött sora. Ment a menet végig a falun, a szerepbéli bíróné házához, Fischer Annusékhoz. Az öreg csősz, Patyi Miklós e szavakkal kérte ki a lányt: „...adják ki a bírónét, háromszor is kérem. — Várja őt a bí-
