Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)
1953-08-08 / 32. szám
Hírek a magyar népi demokráciából 7 zet elnöke végigsimitotta a fekete, rövidre nyírt tüskés haját, és nehezen forgó nyelvvel megszólalt. — Szóval — megszavazza a tagság? Sokszáz kéz emelkedett a levegőbe. A négy Tóth-gyereket a Vörös Csillag tsz tagsága egyhangú határozattal örökbefogadta. Azóta három év telt el. Utólag nehéz visszaidézni az árvák történetét, három év történetét. De sokan, nagyon sokan beszélnek róluk. A szövetkezet pénztárosnője elmondja, hogyan vásároltak májusban ruhát a gyerekeknek. — A kislány, aki most végezte a nyolcadik általánost, azt mondta a boltban, hogy neki csak kötőt vegyünk, jó lesz a tavalyi ruhája. Mi mégis vettünk neki kötött kabátot, ruhát is' a cipő mellé, meg a fehérnemű mellé — sőt a kötőt is megvettük. Ilyen ez a kislány — gyerek létére is kímélni akarja a. szövetkezet pénzét. De Lovas elnök megmondta: ne sajnáljunk tőlük semmit. Nem is sajnálnak semmi az árváktól. Minden évben kétszer vadonatúj ruhával tetőtől-talpig felöltöztetik őket. Tavasszal nyári ruhát, cipőt vesznek nekik, őteszel télit. Havonta 100 forintot kapnak — iskolaszerre. Élelemmel is gazdagon ellátják őket. Kapnak cukrot, rizsát, olajat, burgonyát — mindent, mindent, ami csak terem a nagy, gazdag szövetkezetben. Egy hízót is kapnak minden évben. Az aszályos esztendő után, 1953 tavaszán nem volt sok termény a magtárban, sem pénz a kasszában. Ekkor terjesztették a taggyűlés elé a javaslatot: minden szövetkezeti tag, aki kora vagy betegsége miatt úgy érzi, hogy nem tud dolgozni — kapja meg ingyen az 'évi kenyérnekvalót s ezenkívül (továbbá a szövetkezet által fel is szántott háztáji földön kívül) havonta 100 forintot készpénzben. Lovas azt várta: lesz aki majd ellenzi a javaslatot. Hiszen a falun azelőtt nem volt ritkaság, hogy megfeledkeztek az öregekről — még egy-egy családon belül is. Az öregember nem egy háznál, afféle megtűrt lábatlankodó volt csak. Hátha lesz, aki itt is így beszél, így gondolkodik. De a szövetkezet ismét egységes, melegszívű családnak bizonyult. A szövetkezetben megszűnt a lét bizonytalansága, a holnaptól való félelem. Győzött az emberségesség, az öregek iránti tisztelet, megbecsülés. Vita nélkül, egyhangúlag megszavazták a javaslatot.